A döntés az élet: Life is Strange

Általában kaland vagy túlélő horrorokkal játszom, és igen távol áll tőlem a döntéseken alapuló, kvázi „beszélgetős” játékok sokasága, ám valamiért a Life is Strange-en megakadt a szemem. Vajon a rendkívül élettel teli grafikája, az érdekesnél érdekesebb karakterei, vagy a mondanivalója fogott meg elsőként – már meg sem tudom mondani, de ez az a játék, amit egyszer mindenkinek végig kéne játszania!

lifeisstrange.1

Folytatás

Hol is van a valós harc? – Drifters

Még ki sem jött belőle az anime, de már tűkön ülve várom, és a mangát – ami mai cikkünk tárgya is – ha kétszer nem olvastam végig az eddig kijött fejezeteket, akkor egyszer sem. Hirano Kouta-t mindenki alapvetően a Hellsing miatt ismeri és szereti, de így olvasva a Drifters, megkockáztatom azt, hogy ez még nagyobb volumenű, mint kedvenc vámpírunk kalandjai.

drifters1

Folytatás

A ruhakészítő (2015)

dressmaker1

Éjszaka egy ausztrál kisvárosban, az ötvenes években. Egy busz áll meg a poros főutcán, leszáll róla egy elegáns nő, kezében Singer varrógép. A gépet leteszi a földre, felpattintja cigarettatárcáját és rágyújt. Körbepillant maga körül, szemügyre véve a lerobbant boltokat, majd a cigarettát vörösre rúzsozott szájához emeli, nagyot szippant belőle, és így szól: „Visszajöttem, mocskok.”

Folytatás

Interjú a Hungarian Cospix Community alapítóival: Catleen

Catleennel kifejezetten vicces dolog leülni interjúzni. Nem csak mert barátok vagyunk az egyetem kezdete óta és tudom az összes válaszát, de mindezen még jót mulatunk is. Én személyesen végignézhettem a cosplayes fejlődését, most itt az ideje, hogy ti is betekintést nyerjetek.

Folytatás

Az ember áll legközelebb a démonokhoz – Parasyte

Mindig is nyitott voltam az olyan animék felé, amik boncolgatják az nem-emberek emberségét, és az emberek nem-emberségét. Egyik ilyen mű a Kiseiju, vagy angolosan Parasyte. Sokan ajánlották ezt az eléggé felkapott animét, és hát sikerült is megnéznem a Parasyte-ot, de az élmény eléggé kettős volt, több szempontból is.

parasyte1

Folytatás

Reklám helyett animék: Kuromajo-san ga toru&Space Patrol Luluco

Sokszor kívánom azt, hogy bárcsak japánban élnék, és ennek egyik legfőbb oka az, hogy az ottani tv-ben legtöbb esetben reklám helyett is anime megy, persze csak kisebb minisorozatok, mint mondjuk a Danna vagy a Orenchi, vagy mai cikkünk alanyai a Kuromajo-san ga Toru és a Space Patrol Luluco.

minisorozat5

Folytatás

Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete

„Csak egy kérdést tegyél fel valakinek, ha minden fontosat tudni akarsz róla: Mi a kedvenc könyved?”

 covers_319050

Már amikor először kézbe vettem ezt a bájosan kéklő, vékonyka könyvet, akkor éreztem, hogy jó lesz, mert annyira könyvmolyos a kisugárzása. Tudom, hogy ez most furán hangzik, de szerintem tényleg vannak olyan könyvek, amikre az ember csak ránéz, és fejbe kólintja a felismerés, hogy ezzel eltölthet pár kellemes órát egy fotelbe kucorodva, egy bögre forró lötty és egy doromboló macska – vagy egyéb választható kiegészítő – társaságában.

Folytatás

Büszkeség és előítélet – A Bánk bán-effektus

ghostbusters2

Hadd meséljek el nektek egy kis történetet abból az időből, amikor még csillogó szemű kis gimnazista voltam, aki gyakran füstölgött a magyar irodalom anyag miatt – amit már csak azért is szeretnék megosztani veletek, mert a mese tanulsága manapság bizony egyre többször eszembe jut.

Folytatás