Takami Kósun: Battle Royale

battle-royale2

Hűha, hát hol kezdjem? Először is tisztázzunk valamit. Én tudom, hogy sok tájékozatlan szeret azzal jönni, hogy az Éhezők viadalát másolja, mert azért lássuk be, divatba jött tőle a műfaj, de szeretném kihangsúlyozni, hogy a Battle Royale.  De azt röstellkedve be kell, valljam, hogy a Viadalnak köszönhetően olvastam.

Érdemes tudni, hogy nekem öldökléssel bármit el lehet adni, így nem tudok elfogulatlan lenni, ha valaki tényleg TUD gyilkolni. Kósun bácsi jelentem, tud. Természetesen nagyon durva, ahogy a gyerekeket viszik, legyilkolni, akik barátok és szerelmesek, voltak. De én úgy érzem, hogy pont ez adja a dolog szaftját. Nem csak ész nélkül gyilkolunk, hanem pszichikai megterhelést is kaptak hőseink. A sztori röviden összefoglalva annyi, hogy elvisznek egy iskolás osztályt osztálykirándulásra, majd kiderül, hogy meg kell ölniük egymást. Nem ők az első ilyen osztály. És aztán a kedves olvasó hosszú oldalakon keresztül élvezheti a vérfürdőt.

Végig erősen érezhető, hogy ezt bizony japán ember műve. Hogy mondjam… van egy stílusuk, ha erőszakról van szó. Igaz, hogy egy sémára épül náluk, de azt baromi jól csinálják. Emellett tökéletes helyzetleírásokat kapunk, amivel elérte nálam a könyv, hogy tudtam abból a szemszögből nézni, ahol az adott szereplő van. Ad pont annyi tájleírást, amennyit muszáj, aztán mehet a hepaj.

Tulajdonképpen ha ennyi lenne a könyv, akkor egy tökéletes. Ők tényleg jók a műfajban, de természetesen  bele kellett erőltetni egy szerelmes szálat. És így ültem a könyv fölött és inkább kimentem dohányozni. Minek? Tudom, tudom. Van, aki szereti megkedvelni a szereplőket, meg szeret valamit érezni irántuk. Hát ez nem én vagyok. Ha érezni akarok valamit a szereplők iránt, biztos nem darabolós könyvet olvasok.Szóval én ezt enyhén szólva is feleslegesnek éreztem. Plusz… ez a szerelmi szál… hát… olyan… szappanoperás. Nem is értem, miért szerelmes mindenki a főszereplőbe.

Hazudni nem akarok, azért volt, akit egészen megkedveltem. Kawada és Kiriyama karaktere tetszett nekem. Utóbbi még a filmben is, de erre később ráérek, hogy ecseteljem. Ők voltak azok, akikre azt mondtam, hogy végre valakik nem balfékek. Persze ezeknek megvan a maga oka. Kiriyama ugyanis egy hideg és érzelemmentes karakter, aki nem kötődik senkihez. Ha meg kell ölni, hát meg kell ölni. Kawada egy kicsit más tészta. Ő úgy egyszerűen Kawada.

A főszereplőkkel azonban nem voltam így. Engem idegesítettek. De tényleg. Nem reális, a tökéletes túlélőösztönük zseniális. De ők a valóságban ezt a játékot sosem élték volna túl. Vagy ha igen, akkor csak erős személyiségtorzulással, esetleg elmebomlással. Nos… ők szuperhősök, mert teljesen épelméjűek maradtak.

battle-royale1

A film… Nem akarok róla sok szót csépelni, mert nem a filmről akarok írni, de annyit azért mondanék, hogy aki arra számít, hogy a könyv után jó lesz, ne tegye.  A filmről csak annyit, hogy aki arra számít, hogy a könyv után jó lesz, ne tegye. A könyvből készült filmekkel sok a baj, ezt tudjuk. A Battle Royale sem kivétel.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.