Dredd (2013)

Piszkosul vártam a filmet, imádom Dreddet és imádom Karl Urbant. Aztán a magyar mozik kitoltak velem: először nem akarták leadni, aztán hónapokkal később mégis műsorra tűzték olyan pocsék szinkronnal, hogy azt büntetni kéne. Természetesen én addigra már megnéztem angolul – nem vagyok egy türelmes ember.

dredd1

A képregényből készült film eredetije 1976-ban jelent meg Angliában. Dreddet egy kíméletlen hősként mutatta be, aki betartatja a törvény minden betűjét, morális fenntartások nélkül. Hogy ez mennyire hősies vagy nem azt teljesen az olvasóra bízzák. A disztópikus jövő, amelyben Dredd él, megköveteli ezt a keménykezűséget. A film ezt az egész világot sikeresen visszaadja.

Az atomháború terméketlenné tette a bolygó nagy részét, a népesség a kevés még lakható területre tömörül. A helyszín Megacity 1, a fallal körülvett város, ami Bostontól egészen Washingtonig terül el a keleti parton, anélkül, hogy bármivel is határos lenne. Nyolcszázmillió ember él itt összezsúfolódva a régi világ romjain. A társadalom önmagától roskad össze, a munkanélküliség kilencven százalék. Ebben a világban kell rendet tartania egy maroknyi bírának. Kevesen vannak, a kiképzés nehéz, a munka – nos, az bizony még nehezebb.

dredd3

Dredd bíró (Karl Urban) – akinek a nevétől nem csak minden bűnöző, de még a többi bíró is retteg – újoncot kap a nyakába: a különleges képességekkel rendelkező Cassandra Andersont (Olivia Thirbly). Hogy mitől különleges? Gyerekkorában az első hullámban érte családját a sugárzás – szülei meghaltak, de Cassandra képes lett belelátni az emberek fejébe – nem csoda hát, hogy lecsaptak rá a bírák és maguk között akarják tudni.

Kezdődik az átlagos nap Megacityben, temérdek riasztás, de csak egy helyre mehetnek, Anderson választ: Peach Trees. A tömb, ahol több ezer ember összezsúfolva él, és ebből a tömbből több ezer van a városban. Ebben az épületben találja szembe magát kedvenc bírám és újonca egy kegyetlen és okos bandavezérrel, Ma-mával (Lena Headey). A tömböt lezárják, ők ketten benn rekednek, a többi bírával nem tudnak kapcsolatban lépni – magukra maradnak. Ma-ma pedig olyan beszédet intéz a lakókhoz, ami új szintre emelte számomra a nyugalmat és a kegyetlenséget. Lena zseniális, majdnem az összes filmjét láttam – ha azt hiszitek Leonardi DiCaprio Oscart érdemel, nos, akkor Lenának hármat kéne adni.

dredd2

Megkezdődik a harc, a bírák ellen van mindenki, szószerint. Emeletről emeltre jutnak feljebb Ma-mahoz. Az atmoszférateremtésben élen jár a film, a szűk épület, a törmelékek, a por – szinte érezni, tapintani lehet. Kis költségvetésből dolgoztak az alkotók, és pont ez az ami jót tett a Dreddnek. Kihagyták a sallangot és a giccses látványvilágot, helyette írtak egy feszes történetet, kerítettek pár nagyszerű színészt és hagyták, hadd szóljon! Karl Urban egyszer sem veszi le a sisakot – a képregényben sem vette le Dredd – mégis a mimikája és a testbeszéde megmutatja, hogy milyen nagyszerű színész is ő, szinte látom a sisak alatt, ahogy felhúzza a szemöldökét.

A Dredd fantasztikusra sikeredett, egymás után kétszer is megnéztem – ezt nehéz nálam elérni. Karl Urban hangja fantasztikus. Mindenkinek javaslom, hogy nézze meg eredeti nyelven is, mert a pasas orgánumát egyszer az életben mindenkinek hallania kell.

A folytatásra senki se számítson, Amerikában megbukott a film, bár Európában jó nézettséget hozott, az sajnos kevés volt. A film cuccait eladták az ebayen – majdnem sikerült beszereznem egy sisakot. Pedig annyi vacak film kapott folytatást, és tessék, itt egy remek darab, de neeem, ezt nem folytatjuk. Innen üzenem kedves Hollywood: Judgement time!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

2 hozzászólás

  1. Visszajelzés:Abraham Lincoln, a vámpírvadász (2012) | Watchaholics

  2. Visszajelzés:Pilotmustra: Incorporated | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.