Hold (2009)

Mivel én írtam meg a Gravitáció értékelését – és nem bántam vele kesztyűs kézzel –, ezért úgy gondoltam, újranézem a Hold című filmet, bebizonyítván, hogy akár egy szereplővel is lehet pazar filmet készíteni.

Egy meglepő és igen hatásvadász reklámfilmmel indítunk, amelyben felvázolják a bolygónk jelenlegi helyzetét: hála a Lunar vállalatnak a Holdon bányászott héliummal a Föld nagy részét ellátják árammal – több tudományos magyarázatot nem is fűznek hozzá. Ennek a cégnek az alkalmazásában áll Sam Bell (Sam Rockwell), akinek nemsokára lejár a hároméves szerződése, és visszautazhat a Földre a családjához. A felesége és a kislánya már nagyon várja haza.

hold2

Sam felel az itt dolgozó bányászgépek karbantartásáért  – meg minden egyébért –, és mikor az egyikkel történik valami, kimegy megnézni, de balesetet szenved. GERTY, a mesterséges intelligencia ébreszti fel a gyengélkedőn, Sam láthatóan még gyenge, nehezen jár, a beszéde sem stimmel. GERTY visszaparancsolja a gyengélkedőre, de ő ezt nem tartja be és végül kimegy a Hold felszínére megnézni az elakadt bányászgépet. Amit már egy elkapott beszélgetésből azonnal sejtettünk, az a megtalált holdjárónál beigazolódott: Sam egy klón – és nem ez a legnagyobb csavar a filmben.

Három év igen hosszú idő, főleg ha ezt teljesen egyedül tölti az ember egy lakatlan és halott égitest felszínén. Samen látszódnak is a becsavarodás jelei: beszél a növényekhez, hallucinál és hangosan beszél saját magával. Ezt mégis olyan jóízűen és humorral teszi, amiért egyáltalán nem lehet megszólni – igen, kell a levezetés, ha ennyi időt magányosan tölt az ember. A bázis és az anyabolygó között csak késleltetve lehetséges a kommunikáció, ebből adódóan Sam sem tud egy az egyben beszélni a feleségével, csak felveszi a saját üzeneteit illetve fogadja a bejövőket. A reakciói azonban olyanok mintha online csevegnének: válaszol a nőnek és integet a kislánynak – nem telt bele tíz perc és megkedveltem a karaktert.

hold3

A két karakter szembeállítása egymással zseniális: a beteg és kinnfelejtett Sam, a fiatalabb és életerős Sammel. Az egy eseményre adott különböző reakciójuk igen érdekes, hiszen mindketten ugyanazok, mégis képesek teljesen másképp gondolkodni, és ez a különbség az eddig megélt tapasztalatokból adódik. Élveztem a vitáikat, de ugyanakkor aggódtam is az épségükért, és mindezt egyetlen színész érte el – le vagyok nyűgözve.

A film nagyon okosan használja a zenei betéteket, pontosan ott szólal meg, ahol szükség van rá, a zongorajáték a vége felé pedig egyszerűen gyönyörű. GERTY, a robot kijelzőjén a folyamatosan megjelenő emocionális ikonok olykor viccesek, olykor pedig sokkal mélyebben megrendítik az embert, mint maguk az események. Mikor közölte Sammel az igazságot, elszomorodott és megvigasztalta. Tudom, hogy ez csak egy betáplált programnak köszönhető, de akkor is olyan mélyen emberi volt.

hold1

A film nem bővelkedik a látványos és szemet gyönyörködtető jelenetekben, de amikor Sam a holdjáróban sírva és üvöltve a semmi közepén megáll, és az otthonára gondol, majd a képen feltűnik a Föld, na, az lélegzetelállító és szívet tépő egyben.

A Hold az első öt percben elérte azt, amit a Gravitációnak csak egy óra után sikerült: megkedveltem a főszereplőt, érdekelt a sorsa, féltettem az életét, aggódtam, hogy hazajut-e valaha. Így is lehet sci-fit csinálni, látványos képek nélkül, csupán egy jó történet kell hozzá.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.