Az erő krónikája (2012)

2012-es év sok remek mozis élményt nyújtott a nézőknek – például Az éhezők viadala vagy A hobbit – de az én szememben a legnagyobb hatást a Chronicle érte el. A film az elejétől fogva tökéletes, feszes 88 perc: nincs benne egy felesleges pillanat sem, a színészek remekelnek, a történet okos és elgondolkodtató. Az első percekben a hatása alá kerültem és ezt képes volt végig fenntartani a film, odaszegezett a képernyő elé.

chronicle5

Andrew (Dane DeHaan) egy normális középiskolás srác, nem éppen jó körülmények között él – anyja súlyos beteg, az apja részeges és folyton veri. Barátja és egyben unokatestvére Matt (Alex Russell), minden reggel együtt mennek a sulihoz. Andrew új hóbortja, hogy ezentúl mindent kamerával fog rögzíteni, élete összes pillanatát, persze Matt röhög egy jót a dolgon, aztán egy kisebb huzavona után ráveszi a srácot, hogy menjenek el az esti buliba.

Ebben a kézi kamerás felvételben pont az a jó, hogy mindent Andrew szemszögéből láthatunk: a szemétkedő osztálytársakat, a szadista apát vagy a szerető anyát. A fiú fél mindentől és mindenkitől, teljes joggal, mert egy olyan világban él, ahol a gyengébbeket bántják, ő pedig sajnos az. A bulin ezt újra megtapasztalja, nagyon csúnyán orrba vágják, ő pedig inkább kimegy a fa alá csendben sírdogálni.

chronicle1

Steve (Michael B. Jordan) azonban pont őt keresi, Matt-tel találtak valami érdekes dolgot az erdőben: egy lyukat a földben, amiből fura hangok jönnek ki. A három srác bemegy a barlangszerű lyukba – Andrew tiltakozik, de hát nála a kamera. Amit lent találnak, az mindent felülmúl, a kamera viszont nem jól reagál a szokatlan jelenségre. Aztán történik valami megmagyarázhatatlan és a srácok éppen, hogy megússzák a dolgot.

Mire egy új kamerával visszakapcsolódunk a történetbe, addigra ők hárman már kezdenek felfedezni magukban egy új, különleges képességet. Hogy ez honnan ered, vagy mi a célja? Nem tudják. Lépésről lépésre tanulják meg használni újdonsült erejüket, az elején labdáznak, aztán legókat raknak össze vagy Steve a szájába repíti a chipseket. Andrew a legnagyobb tehetség közülük, félelmetesen gyorsan megtanulja használni az erejét, játszi könnyedséggel mozgat a tudatával egyszerre több dolgot is – fantasztikus jelenet, amikor körberepíti a kamerát a szobájában.

A kezdeti apróbb dolgokból fokozatosan nagyobbak lesznek. Imádnivaló jelenet, ahogy ők hárman a játékboltban szívatják a vásárlókat és a gyerekeket. Steve ennél is tovább megy, és egy autót kicsit odébb tesz a parkolóban – jóízűen nevetnek, amikor a tulaj a régi helyén keresi a kocsit. Andrew rálicitál és az esős úton véletlenül az árokba hajít egy dzsipet, a dolog majdnem tragédiával végződik, de Steve sikeresen kimenti a sofőrt. Végül Matt javaslatára szabályokat állítanak fel egymás között.

chronicle3

Aztán Steve valami különös dolgot mutat Mattnek és Andrewnak: a repülést. A fiúk baromi hamar meg tanulnak repülni, ebben viszont Matt jár az élen. Legalábbis azt hiszik, amíg egy repülőgép el nem sodorja Steve-et, aki eszméletlenül zuhan a mélybe, Andrew azonban megmenti – és még a kamerát is sikerül. Repülni fantasztikus, ez volt életük legjobb napja – kétség sem fér hozzá, hogy valamennyien így éreznénk.

Steve nagy nehezen ráveszi Andrewt, hogy lépjen fel a suli színpadán, mint bűvész – igen a cél az, hogy a srác végre becsajozzon. A produkció utáni buli azonban nem várt fordulatot vesz, Andrew kiakad és olyan útra tér, amiről lehet, nem lesz visszaút, erre pedig a pókos jelenet a legnagyobb bizonyíték.

Végre kiáll az apjával szemben, mikor az számon kéri, Andrew majdnem megöli őt – a kamera finoman repül vissza hozzá, mi pedig lassacskán láthatjuk a fiú igazi arcát. Az események kezdenek kicsúszni a kezéből. Steve balesete pedig végérvényesen megváltoztatja Andrew és Matt kapcsolatát.

chronicle6

Andrew úgy dönt, hogy visszafizet minden fájdalomért és megaláztatásért. A film legnagyobb hatású jelenete az, amikor Andrew a kamerába beszél az evolúcióról és az oroszlán bűntudatáról – Dane zseniális a jelenetben, minden rezdülése a helyén van. És ha azt hittük, már nem lehetnek durvábbak a dolgok, akkor tévedtünk. Az édesanyja gyógyszerére próbál pénzt összeszedni, ami rettenetesen rosszul sül el, és maga Andrew is megsérül. Az események hihetetlen fordulatot vesznek, a srácok összecsapnak a kamerák és emberek szeme láttára, a pusztítás hihetetlen, Mattnek pedig olyan döntést kell hoznia, amit nem kívánnék senkinek.

chronicle4

A digitális részek előtt megemelem a kalapom, tökéletesen belesimulnak a film látványvilágába, egy pillanatra sem éreztem idegennek vagy zavarónak. Néha pedig váltogatták a kamerákat, hol Andrew-éról hol pedig egy ipari kameráról láttunk, a vágás zseniális, egyszerre megtöri és felfrissíti a jeleneteket.

Andrew története engem magával ragadott és többet nem is enged el, mert a nagyobb erővel senki sem lesz jobb vagy felelősségteljesebb, csak erősebb.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés:A csodálatos Pókember 2. (2014) – De Zöld Manó akkor is menőbb! | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.