Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak (2012)

Genndy Tartakovsky neve mindenkinek ismerős valahonnan, elárulom, neki köszönhetünk egy rakás vicces rajzfilmet gyerekkorunkból: Dexter laboratóriuma, Pindúr Pandúrok vagy éppen a Billy és Mandy kalandjai a kaszással. Így már egyértelművé is tettem, hogy a néző mit is várhat el a filmtől: igen, egy könnyed szórakozást, kissé abszurd humorral megfűszerezve – ezt várjuk és ezt is kapjuk.

Hotel-Transylvania.2

Drakula gróf az építője és üzemeltetője az ötcsillagos luxuskastélynak, ami minden pihenni vágyó szörny igényeit kielégíti, legyen az illető Frankenstein vagy éppen Láthatatlan Ember. Drakulával él lánya Mavis is, aki most töltötte be a 118-dik életévét, de még sosem járt kinn a világban. Apja a széltől is óvja, de leginkább a szörnyű és gonosz emberektől, akik Mavis édesanyát is megölték.

Természetesen a bezártság nincs ínyére a lánynak, így kapóra jön egy ember, Jonatán, aki teljesen véletlenül tévedt a szállóba. Mavis azért, hogy megvédhesse a srácot elmaszkírozza és szörnyként mutatja be mindenkinek.  A két fiatal egyre jobban megismeri egymást, és mint az lenni szokott az apa ezt nem nézi jó szemmel, pláne miután kiderül a turpisság és Jonatán valódi származása.

Hotel-Transylvania.1

Ahogy a két teljesen idegen szereplők találkoznak és megismerik egymás világát, rájönnek, hogy talán nem is különböznek annyira. Ráadásul az emberek már nem azok a régi vasvillával rohangáló fáklyásmenet, mint amire Drakula emlékszik. A szörnyek menők – szerintem mindig is azok voltak, de ez most mellékes.

Ezt a filmet sem gyerekeknek készítették – szerintem a poénok nagy részét nem is értenék. Viszont nem értem, hogy miért erőltették benne ennyire a „szerelem első látásra” motívumot, hiszen ha felnőtt viccekkel rakjuk tele, akkor ez az egy dolog viszont kevés lesz a kicsiknek. Ráadásul ez a ding-dolog nagyon zavart – nincs nekem gyomrom ezekhez a romantikus maszlagokhoz, itt pedig túlcsordult miatta a történet.

Hotel-Transylvania.3

Ugyan a grafika nem a legjobb, de cserébe az egész film igazi friss élményként hat – hiszen nem Disney, Pixar vagy éppen Dream Works mű, hanem szorgos kis Sony kezek készítették. Félreértés ne essen, az előbb említett stúdiókat is nagyon kedvelem, de manapság csak ők csinálnak jó animációs filmet. Remélem a Sonytól ezentúl is várhatók hasonlóan jó alkotásokat, hiszen ezzel nem elveszi a többi filmtől a rajongókat, sokkal inkább kiszélesíti a piacot és a nézők látókörét – és ez az igazi álomgyár.

A poénok frissek és jók, sokat és jókat nevettem – egy imádnivaló kis animációs film, amit később még biztosan meg fogok nézni.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.