Fekete hattyú

A Fekete hattyú régi nagy kedvenc a polcomon. Sokan lehúzták már ugyan a környezetemben, de hát nem mindenkinek való a pszicho-thriller. Én azonban igen régóta rajongója vagyok a műfajnak és a kívánt szintet tökéletesen tartja a darab.

swan1

Nina (Natalie Portman), az anyja által teljesen elnyomott, törékeny balerina megpályázza a Hattyúkirálynő szerepét a Hattyúk tavában. A feladat nem könnyű, hisz a fehér és a fekete madarat egyazon személynek kell előadnia, azonban egymásnak ellentétei. A fehér a tisztaságot, az ártatlanságot testesíti meg, míg a fekete a romlottságot, a bujaságot és a sötétséget. Végül meg is kapja, a beugrója pedig egy új lány a társulatban, Lily (Mila Kunis). Ő a tökéletes fekete hattyú, s Nina látja is benne a veszélyt – ami elég naivság, tekintve, hogy mindenki szeretne Hattyúkirálynő lenni. Ezzel egy időben búcsúznak a társulat egy kiöregedett balerinájától, aki nem keveset gyötri szegény lányt. Ő azonban a nehézségek ellenére nem adja fel, s meg akar felelni, tökéletes hattyúvá akar válni, a végére pedig szépen bele is őrül ebbe.

swan2

Nem tudom, hogy Natalie Portman régen is ilyen sovány volt-e – én kizártnak tartom, Amidala ruháit ilyen testtel nem bírná el –, de ez már önmagában egy kicsit ijesztő látvány. Köztudott tény, hogy ebben a szakmában elvárt, hogy olyan sovány legyen az ember, hogy elfújja a szél, szóval nem egy eget rengető meglepetés, de mégis ijesztő látni valaki kidudorodó gerincét. Szívesen megkérdezném a színésznőt, hogy az amúgy sem kövér testéről még hány kilót kellett ledobnia, de félek, hogy elkezdenék sikítani, ha meghallanám. Remek választás volt Ninának, hiszen egy kedves, ártatlan arcú törékeny lányra volt szükség, akiről elhisszük, hogy védtelen, magunkhoz akarjuk ölelni, nehogy még valaki befolyásolja. Mila Kunis pedig ugyanezzel az alkattal megfelelő volt az ellentétére. És ami az egészben szép, főleg a férfi nézőknek, hogy két igen gyönyörű hölgyről beszélünk. Tulajdonképpen itt meg is lehetne állni, hiszen körülöttük forog a film, de a készítők mindenre gondoltak és a kevésbé lényeges karaktereket is jól válogatták. Az erőszakos, elbukott, de mégis szerető anyát, a kissé fenyegető, de zseniális rendezőt, vagy a kiöregedett hisztérika prímabalerinát. Gondosan ügyeltek minden apró kis részletre, hogy tökéletes legyen.

swan5

Mint mondtam, nem mindenki vevő rá, hiszen más emberek más dolgokra érzékenyek, ennélfogva nem feltétlenül jön át nekik ennek az egésznek a lényege és a hatása, de engem sikerült lenyűgöznie. Gyönyörű a folyamat, ahogy Nina szép lassan megőrül, de csak apránként, s közben dobálják az események és az emberek, mint egy hánykódó hajót a tengeren. Mindezt miért? Hogy tökéletes legyen. Ilyen kegyetlen ez a megszállottság.

swan3

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.