Grace Klinika S10E22 – We Are Never Ever Getting Back Together

Ahhoz képest, hogy milyen… kritikán aluli volt az évad második fele, ez az epizód kifejezetten kellemes szájízt hagyott maga után.

greysanatomy10.22_2

Cristina, némi huzavona után Zürichbe utazik, hogy eleget téve egy meghívásnak, felszólaljon egy konferencián. A zavar ott kezdődik, mikor kiderül, hogy a meghívás Preston Burke-től, Cristina egykori szerelmétől érkezett, aki otthagyta a nőt az oltárnál. Burke azóta a magánforrásból épült svájci szívkutató-intézet vezetője lett, ahol is munkát ajánl Cristinának, nem kis dilemma elé állítva a nőt. Mindeközben Seattle-ben egy negyvenfős orvos csapat – Derek és Amy vezetésével – készül szétválasztani egy, a fejüknél összenőtt sziámi ikerpárt, April és Jackson mindent megtesz, hogy zöldágra vergődjenek, Alex elvan, mint hal a vízben az új munkahelyén, Baileyről pedig kiderül, hogy a szülők engedélye nélkül adta be kis betegének az életmentő orvosságot. És ha ez még nem lenne elég, nagyon úgy tűnik, hogy a vezetőség legalább az egyik rezidenstől készül megszabadulni.

Cristina mindig is egy érdekes karakter volt, bár az utóbbi jó néhány epizódban már nagyon kezdett elegem lenni belőle – de most sikerült elérni az íróknak, hogy megint megkedveljem. Nagyon valós és életszagú volt, ahogy viselkedett Zürichben, azért meg külön jár a piros pont, amiért nem próbálták meg Burke-kel „felmelegíteni a káposztát” – az egyetlen dolog, amiről szenvedélyesen beszéltek, az a szívsebészet volt. Arról viszont nagyon nyomatták – ilyen jelenetek után jut mindig eszembe, hogy vajon tényleg léteznek-e már ilyen eljárások, zajlanak-e már ilyen kutatások? Az pedig külön tetszett, ahogy Cristina és Meredith kommunikált egymással – hangpostán keresztül.

greysanatomy10.22_3

Mikor megjelent a sziámi ikerpár, nagyon megörültem – végre egy igazán izgalmas eset, jöhet egy jó kis dráma, izgulhatunk értük! És egy ideig nagyon szépen is csinálták – a smink/maszk pláne jó volt -, jött, természetesen néző-nyelvre lebutítva, hogy mi is a probléma, hol az összenövés, mit kell csinálni (istenkém, de jó volt már, mikor az egyik iker kapott injekciót, és a másiknak fájt!), de aztán úgy éreztem, a végét, magát a műtétet és annak utójátékát elsiették. Igazán mutathatták volna – egy némított montázsjeleneten túl –, hogy az eset résztvevői hogyan reagáltak a végkimenetelre.

April továbbra is idegesít, de a kápolnás jelenet édes volt – bár már előre sajnálom a gyereket. Bailey és Stephanie interakciója is tetszett, Jót pedig kifejezetten sajnáltam. Ja, és a gyerekneves poén is egész szépen betalált – bár, ha fiú lesz, azt a gyereket is sajnálom. Röviden: a mellékszálak is jók voltak.

greysanatomy10.22_1

Ebben az évadban elég nagyot csalódtam ebben a sorozatban, de ennek az epizódnak kicsit sikerült emelnie a széria renoméján. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy ezt tudják-e tartani a fennmaradó két epizódban?

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.