Trancsírák (2010)

Aki egy átlagos tini horrort vár, az bizony csalódni fog, mert a Trancsírák bizony minden, csak nem átlagos. Bár a magyar címmel még nem igazán tudtam megbékélni, értékelem a szóviccet, amit megpróbáltak belőle kihozni, az eredeti amúgy: Tucker & Dale vs. Evil.

trancsirak.3

Adott egy teljesen szokványos amerikai tini csapat, akik úgy döntenek milyen baromi jó is lesz sátorozni és iszogatni az isten háta mögötti erdőben – engem ugyan rá nem vettek volna, de ezt most inkább hagyjuk. Minden pontosan úgy zajlik, ahogyan az lenni szokott: a srácok lerészegednek, a kedélyek fokozódnak, előkerülnek az erősebb tudatmódosító szerek, aztán az egyik hülye bedobja, hogy miért is nem úszkálnak egyet a tóba, éjnek évadján a vaksötétben.

Tucker (Alan Tudyk – és én már megint olvadozom) és Dale (Tyler Labine) egy igazán furcsa párost alkotnak: nem túl eszesek, de a szívük bizony a helyén van, bár kinézetük pont az ellenkezőjét sugallja. Tucker talán a naivabb a páros közül, hiszen mindenkiről kizárólag a jót feltételezi, amit Dale gyakran egy elmés beszólással honorál. Mikor az egyik lány eszméletlenül beleesik a tóba a két srác kimenti és mindent megtesznek, hogy a lánynak semmi bántódása se essen. Mivel a többi srác elszalad előlök – mert azt hitték Tucker és Dale meg fogják ölni őket, hiszen Allisont (Katrina Bowden) már elkapták – ezért a saját kis horgászkunyhójukba viszik a még mindig ájult lányt.

trancsirak.2

Aztán a dolgok valahogy elszabadulnak, a szereplők hullanak mint a legyek, Tucker és Dale pedig azt sem tudják, mi történik velük pontosan – és mindezt olyan cukin és bájosan csinálják, hogy kedvem támadt hozzájuk költözni a hegyekbe. A halálnemek egytől egyig jól kidolgozottak, humorosak, meglepőek. Ami rátesz még egy lapáttal az a két főszereplő reakciója: mikor a dolgok már meghaladják az értelmi szintjüket, de ők akkor is megpróbálnak mindent felfogni.

A film ugyan horrornak tűnik, de igazából egy ötletes és egyedi paródia, olyan, amit már vagy tíz éve nem gyártott senki – és ez baromi szomorú. A poénok piszok viccesek és eredetiek, a helyzetek a legszörnyűbb pillanatokban is igazán komikusra sikeredtek, a darabolás, az meg egyszerűen fantasztikus. A Tuckert alakító Alan Tudyk olyan ízesen hozza az ostoba suttyót, hogy az valami frenetikus – lehet a texasi vére egy kicsit segített ebben. Dale-t játszó Tyler Labine-t már láttam több sorozatban is, de nem igazán voltam oda érte, ez viszont megváltozni látszik, hála ennek a filmnek.

trancsirak.1

Még a tiniket alakító színészek is ügyesek, jó persze, nem nagy munka meghalni, de miközben röhögtetnek és neked meg fapofát kell vágnia, na, az igazán nem könnyű. Alant pedig ismerem már annyira, hogy tudjam mennyire komikus a fazon és, hogy képes bármiből viccet csinálni, méghozzá jófélét.

Nem árulhatok el sokat, mert az már nagyon durva spoiler lenne, de azt garantálhatom, hogy a dolgok egyáltalán nem azok, amiknek elsőnek látszanak. A filmhez gyomor kell, mert tocsogni fog a vérben és az egyéb emberi „alkatrészekben”, de ha az meg van, akkor egy garantáltan vicces másfél óra veheti kezdetét.

Ja, és piros pont jár annak, aki másvalakit is kiszúr egy sci-fiből, nemcsak Alan Tudykot!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.