Grace Klinika S10E24 – Fear (of the Unknown)

Sok mindent el lehet mondania Grace Klinikáról, amik közül az egyik mindenképpen az, hogy nagyon drámai, nagyon feszült, durva cliffhangerrel véget érő évadfinálékat tud összehozni a csapat – gondoljunk csak a lezuhant repülőgépre, vagy a kórházba beszabadult ámokfutóra. Ám sajnos ez idén nem jött össze.

greysanatomy10.24_1

Eljött Cristina távozásának napja, ám ő mégis vonakodik elindulni – úgy érzi, még nem sikerült lezárnia a dolgokat Seattle-ben.  A kórházban mindenkinek folyik az élete – April bejelenti Owennek, hogy várandós, Bailey kutatását meg akarják szüntetni, Alex egy kocsi és egy hajó között vacillál, Derekék D.C.-be készülnek költözni –, mikor is beüt a krach: berobban az egyik helyi pláza, a hatóságok pedig terrortámadásra gyanakszanak.

Inkább azzal kezdek, ami tetszett: Cristina szála szép volt. Az, ahogy menni is, maradni is akar, ahogy érvel, kiakad, táncol, stb. Ez szép volt, és a színészek is nagyon ügyesen játszották a szerepüket. És tulajdonképpen az is jó volt, hogy végre úgy írtak ki egy főszereplőt, hogy az kifejezetten pozitív végte kapott: George-ot kinyírták, Lexit kinyírták, Markot kinyírták, Izzy rákos lett, aztán lelépett. Meg aztán ott volt még több, kevésbé fontos karakter is, akik drámai és véres véget értek. Velük ellentétben Cristina kapott egy jó kis állást Európában, amit baromira élvezni fog – és mellesleg így az írók bármikor vissza is tudják hozni egy-egy epizódra, ha úgy támad kedvük.

greysanatomy10.24_3

 A többi kis szál is igazából jó volt a maga nevében, de annyira fel voltak darabolva, hogy igazából lényegit egy sem tett hozzá az epizódhoz – maximum Bailey szála volt ténylegesen említésre méltó, és nála még egy egész kellemes – bár kicsi, és igazából egy-két epizód alatt feloldható – cliffhangert is sikerült behozni.

Valamint azt még szeretném hozzátenni (még mielőtt rátérnék a problémáimra), hogy a híradós betétekkel nagyon szépen bántak.

Ami viszont rettenetes lett, az az epizód tempója: van egy kellemes kis bevezetésünk, aztán jött a bumm – a robbanás –, jöttek a betegek, dráma, félünk, folyik a vér – tehát működik minden, aminek működnie kell. Aztán, alig túl az epizód felén a problémát feloldották, mindenki megnyugodott, én meg csak ültem ott és néztem magam elé, hogy akkor a még visszalévő húsz percben ugyan mi a franc fog történni? Vártam, hogy majd jön még valami nagy csavar, jön egy tragédia – komolyan arra számítottam, hogy csak kinyírják Cristinát – , de nem történt semmi, csak… tingli-tangli. Mindenki nyugodtan beszélget, semmi rohanás, semmi dráma, semmi… semmi. Az epizód második fele egyszerűen lapos volt.

greysanatomy10.24_2

Az utolsó előtti jelenetről – Webber és az új karakter diskurzusáról beszélek a kórház előtt – pedig inkább nem is beszélek, mert csak kiakadok. Ez valami borzalmasan hihetetlen, hiteltelen, erőltetett, unalmas, és csak szimplán hülye lépés volt. Kedves Shonda Rhimes, nem szappanoperát írsz, hanem orvosi drámát!

Szóval… nem volt túl jó ez az évad, és a finálé is elég keserű szájízt hagyott a számban. Cristinát sikerült szépen kiírni, ezt aláírom, de minden egyéb elég gyászosra sikeredett. De persze berendelték a következő évadot, sőt, a főszereplők még két évre aláírták a szerződést. Vagy kéne valami nagyon erős vérfrissítés, vagy hagyni kéne, hogy a sorozat még büszkén hulljon a sírba.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.