Most jó (2012)

Bevallom töredelmesen, egy nagyon piti, sekélyes, szégyenletes okból döntöttem úgy, hogy adok egy esélyt ennek a filmnek: jó benne a pasi. Aztán végignéztem, és majdnem bőgtem egy sort.

nowisgood1

Tessa Scott (Dakota Fanning) haldoklik. Már négy éve, hogy küzd a leukémiával, ám az orvosok szerint már nincs esélye legyőzni a betegséget, ezért úgy dönt, abbahagyja a kemót, és utolsó hónapjait azzal tölti, hogy véghezviszi a bakancslistáján lévő, elég nagy százalékban rizikós dolgot – mint például, hogy kipróbál valami drogot és meglovasít egy-két cuccot egy boltból. Ebben segítségére van legjobb barátnője, Zoey (Kaya Scodelario), valamint valamilyen szinten Tessa a családtól külön élő édesanyja (Olivia Williams), miközben édesapja (Paddy Considine) mindent megtesz, hogy megóvja és megmentse lányát, öccse, Cal (Edgar Canham), pedig nem igazán tudja, hogyan is kezelje a tényt, hogy nemsokára elveszti nővérét. És ekkor lép be még a képbe Adam (Jeremy Irvine), a szomszéd srác, akivel Tessával szinte rögtön egymásba zúgnak.

nowisgood2

Igen, tudom, egy újabb rákos film, ráadásul tinikkel (bár a témába vágó most, a Csillagainkban a hiba fényében, amit amúgy még nem láttam, és nem is olvastam). Igazából pontosan azt hozza, amit egy ilyen filmtől várni lehet, megvannak a több-kevesebb sikerrel használt, kötelező klisék, csak úgy, mint a végén az elkerülhetetlen tragédia – azt hiszem, ez azért nem minősül spoilernek. Viszont az, amit az expozíció és a tragédia között művel néha egészen élvezetes.

A film eleje gyenge – legalábbis nekem nem tetszett. Érdekes a felütés – Tessa és Zoey két, frissen megismert srác házában éppen azt beszéli meg, melyikőjük melyikkel bújik ágyba –, ami igazából egy kicsit alpári felhangot ad a kezdésnek, és ez egyrészt persze érdekes, másrészt viszont engem kifejezetten taszított. Sőt, bevallom, az elején Tessa is erősen irritált – persze, értettem, mit miért tesz, de akkor is bicskanyitogató volt a stílusa, és idegesített, hogy tulajdonképpen magasról tett mindenre és mindenkire maga körül. És hogy teljes legyen a kép, még azt is szeretném megjegyezni, hogy a jelenetek is elég mozaikszerűen – jó nagy hézagokkal kapcsolódtak egymáshoz, ami miatt szintén húztam a számat.

nowisgood3

Aztán úgy a film fele-kétharmada felé úgy beindulnak a dolgok – először talán a tengerparti jelenetre kaptam fel a fejem, majd végül Adam kis magánakciója miatt dobbant egyet a szívem –, és onnantól kezdve már viszi a nézőt a lendület, vége az akadozásnak. Tessa is egyre szimpatikusabb lesz – végre rájön, hogy nem csak arról van itt szó, hogy ő meg fog halni, hanem arról is, hogy kiket hagy maga után –, a körülötte lévők is kinyílnak, látunk pár szép összeomlást, könnyeket, szép nagy érzelem löketeket, ami persze mind klisé, és gyakorlatilag a téma kötelező velejárója, de attól még működnek. Ezen felül pedig a film még meg is fogalmaz pár szép gondolatot, amiből igaz, most egy sem jut szó szerint az eszembe, de a lényeg, hogy a karakterek néha sziporkáznak – kicsi szikrákkal –, és egész okos dolgokat mondanak.

nowisgood4

Persze ezek után sem szabad többet várni a filmtől, mint tématársaitól – mint mondottam, a sztori az ismert téglákból építkezik, csak más sallangot használ malterként. Amire viszont számít a néző, azt egész szépen hozza – főleg a második félidőben –, úgyhogy megvannak a szép, érzelmi ívek, a románc, na meg a végső, katartikus tragédia. Könnyelválasztás-beindítónak tökéletes, meg aztán, ha másért nem, hát a látványért érdemes megnézni – értem én a látvány alatt az angol táját és Jeremy Irvine szép kék szemét.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

6 hozzászólás

  1. Igaz, hogy klisékre épít (ez más műfajokra is jellemző), de szerintem jól használja őket. Vannak egészen megható megoldások a filmben, de csak annyit írok spoilermentesen, amit te is említesz, hogy mennyire szép, ahogyan a fiú megoldja Tessa legnagyobb vágyát, hogy nyomot hagyjon a világban. Egyébként a Csillagainkban a hiba több értelemben is jobb film (pedig ezt is nagyon szeretem), mert benne van a humor, ami sokszor fekete, a mindennapi örömök, sőt még egy-két valódi és nem facebook-bölcsességet is találhatunk benne, úgyhogy érdemes megnézni. Ez a téma, vagyis a halálos betegséggel küzdő fiatalok története nem kell, hogy feltétlenül könnyfakasztó melodráma legyen, de mindenképpen katartikus élmény, mert emlékeztet rá, hogy rövid az élet, és nekem például mindig eszembe juttatja, hogy mi mindent halogatok, amit nem kéne. Úgy tűnik, hogy a carpe diem életérzésre felépíthető egy egész műfaj, ami kinek-kinek a vérmérséklete és életfelfogása alapján vagy nagyon bejön vagy nem. Én az előbbi vagyok.

  2. Visszajelzés:Pilotmustra: A to Z – A is for Acquaintances | Watchaholics

  3. Visszajelzés:Pilotmustra: Red Band Society | Watchaholics

  4. Visszajelzés:Ha maradnék (2014) | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.