Vegas (2012), 1. évad

Furcsa egy sorozat ez a Vegas. Azért gondolom annak, mert egyáltalán nem amiatt kedveltem meg, aminek valójában szánták. A cél ugyanis az volt, hogy egy maffiózós-krimis sorozatot alkossanak abban a korszakban, amikor a város képe még csak kezdett kirajzolódni. De én egyáltalán nem ezt élveztem benne, hanem a technológia hiányát.

Estinto

Az 1960-as évekbeli Las Vegasban még csak pislákolt a mai rivaldafény, de a gengszterek és a sheriffek már vívták háborújúkat az utcákon. Ilyen maffiózó Vincent Savino (Michael Chiklis), aki újonnan érkezett a városba, hogy átvegye a chicagói maffia érdekeltségi körébe tartozó Savoy Hotelt. Vincent úgy véli, hogy ebben a városban érdemes lenne kiépíteni egy casinót, ám főnökei rendre leszavazzák. De nem csak az otthoni ukáz tartja vissza a nagy lehetőségtől, hanem a város frissen felavatott seriffje, Ralph Lamb (Dennis Quaid) és testvére, Jack Lamb (Jason O’Mara), valamint a valaha volt legkeményebb ügyésznő, Katherine O’Conell (Carrie-Anne Moss).

A Lamb fivérek eredetileg egy közös farmot vezettek, de megelégelték a városban zajló korrupciót, és Katherine unszolására elfogadták a csillagot. Persze őket már nem lehet megvesztegetni, sőt, elásni sem hagyják magukat a várost körbevevő sivatagban. De azért itt sem minden a jó és a rossz körül forog, mert lesz olyan ellenfél, aki miatt a két rivális, Ralph és Vincent összefog, hogy kipenderítsék a városukból.

Paiutes

A sorozatban több szerelmi szálat is sikerült behozni, az egyik – a Ralph és Katherine közötti – erős, jól megírt, és igencsak életszagú: egy feleségét elvesztő férj és egy határozott nő közötti vonzalom, ami talán kiteljesedik, talán nem. Ami viszont Jack és a chicagói maffiavezér lánya, Mia Rizzo (Sarah Jones, a hölgy volt a rettenetesen rossz Alcatraz egyik főszereplője) között zajlik, az egyrészt baromira elcsépelt, másrészt annyira irreális, hogy az írók maximum az időt akarhatták vele húzni. Vincent nőügyei, nos, azok sem piskóták, és bár imádja a feleségét, azért akad olyan, aki miatt meginog.

A sorozat halálát nem a színészek okozták, hiszen ők egytől egyig kiválóan teljesítettek, hanem a rettenetes történetvezetés. Izgalom alig-alig akadt, az események kiszámíthatóak és elcsépeltek voltak. Pedig micsoda parádés díszletet készítettek! Igazi cowboyos feelingje volt a Vegasnak, de pont annyi, amennyit a hatvanas évekről el tud képzelni a mai kor nézője. A zene tökéletesen passzolt a sorozathoz, a jelmezek szintúgy, de a történet kilehelte a lelkét a sorozat felénél.

vegas.s01.3

És hogy mégis miért kedveltem én mégis? Mint már említettem, a technika hiánya fogott meg annyira. Itt nincsen labor vagy számítógép, okostelefon meg pláne. Itt a szereplők kizárólag az ösztönökre, a zsaruszimatra és a tapasztalatra támaszkodhattak. A szívem is megdobbant, mikor Lamb seriffnek a telefonközpontossal kellett beszélni, hogy irányítsa tovább a hívását, vagy futár hozta a személyi aktákat.

Lehet, hogy most páran nem fognak szeretni, de teljesen megérdemelten kapott kaszát a Vegas, huszonegy epizód tellett tőle, bár szívem szerint tizenháromra sűrítettem volna össze, és akkor egy adag jóindulattal még működött is volna.

vegas.s01.4

Bónusz: ki fedezte fel a szereplőt a Justifiedból?

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.