Lori Handeland: Shakespeare, a halhatatlan

Mit mondtál? Hogy Shakespeare még él? Na, ne már! Ja, de! A mester élt, él és élni fog. Szóval mi is történik, amikor kiderül, hogy a művei által amúgy is halhatatlan ember valóban halhatatlannak minősül? Na, és ha még zombikra is vadászik?

shakespeare

Igazság szerint meglehetősen ferde szemmel néztem a hasonló típusú könyvekre (Büszkeség és balítélet, meg a zombik és társai). Aztán kijött egy Shakespeare-es és azt meg muszáj volt elolvasni, főleg, ha az ember, mint írót, őt isteníti leginkább. Tulajdonképpen nekem sokkal jobban tetszett az a verzió, hogy ő vámpír, mert akkor nem halt volna meg, és még mindig ontaná nekem a tudását.

Kissé valóban bizarr a sztori, nem csodálkozom el, ha más is igen furcsán néz rá. A mester haláli nyugalomban írja a kis műveit Londonban, aztán egyszer csak jönnek a zombik. De komolyan, csak így. Bár, ami azt illeti, nem tudom, hogy máshogy támadhatnának az élőholtak, mint csak úgy. Szóval csak úgy támadnak, Will pedig ezt nem nézi túlzottan jó szemmel és szerencsére a dologban akad egy segítőtársa is, egy hölgy személyében, aki nem sikerült túlzottan korhűre. És a nagy sztori körülbelül ennyiből áll, persze tele még egyéb töltelékkel is.

Az az igazság, hogy ez a könyv jó is, meg nem is. Lori Handeland elég jól utánanézett a korabeli dolgoknak, így a város, az öltözékek, a színház – minden ilyesmit nagyon jól sikerült lefesteni, az abszolút korhű. A baj igazából a karakterekkel van, akikről viszont minden elmondható, csak az nem, hogy beleillenek abba a korba. A két főszereplő egyszerűen túl modernre sikeredett és néha nem igazán akarnak úgy beszélni, mint az Erzsébet-kori Londonban szokás.

Egyébként Kate, Will segítőtársa könnyen megkedvelhető. Nagyon vagány és még így is igazi nő. Pedig a kezdetek kezdetén éppen fiúnak adta ki magát, elég nagy sikerrel. Kate egyszerűen borzalmas életet él, borzalmas férjjel és próbál valahogy evickélni az élet útvesztőjében és megoldani a problémáit. Aztán egyszer csak jönnek a zombik – mert neki még nem volt elég problémája.

Shakespeare-t pedig egyenesen imádtam. Mivel sosem gondoltam azt, hogy ő teljesen épeszű ember volt – ezt most bóknak szántam –, ezért nagyon örültem, hogy véletlenül sem festették le annak. Hóbortos szokásai vannak, humoros, ahogy írja a műveit – megjegyzem érdemes kipróbálni a módszerét – és szerintem vicces is, meg menő.

Szóval nem a világ legzseniálisabb alkotása, de akkor is mindenkivel elolvastatnám. Főleg azért, mert gimiben sokat cikiztek, hogy mennyire szeretem őt és nem hitték el nekem, hogy William Shakespeare igenis menő. Pedig látjátok, hogy az! No, de a lényeg, hogy innen ők is rájönnének erre, bár már nem igazán van alkalmuk cikizni vele.

A Mester él!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.