Dupla Hulla – avagy a Warm Bodies egy megszállott szemével

Spoiler a köbön

Fura érzés az, mikor az ember egy zombitól tanul meg élni. Mégis ilyesmi kapcsolatom van ezzel a könyvvel és R-mesterrel. Olvashattatok róla már Orlissa tollából (a filmről és a könyvről is).

duplahulla1

Mikor épp úgy éreztem magam, mint egy Marion-féle átlag zombi, aki kulturális alapokon nyugvó sziporkákkal gondolkodik, miközben nem tart semerre, akkor találtam rá erre a történetre. Igen: a 9gag-en! De annyira abszurd volt az elgondolás, hogy azonnal beleszerettem. Friss-vörösen dobbant meg a szívem, mint R-nek, mikor Julie-ra néz.

duplahulla2

Túl azon, hogy a szerző oszló bőrbe csomagolta allegorikus társadalomkritikáját, ezt az egészet olyan öreg csontvázra feszítette rá, mint a R(ómeó) és Júlia, és ezt nem is nagyon titkolja, sőt, már-már henceg az erkélyjelenettel. Mégis… friss, modern és üde, mert hát Rómeó unos-úntalan meghal Júliáért már több, mint 450 éve, de hányszor kelt érte életre?

duplahulla4

Úgy értem… ÉLETRE? Mert ez nem is olyan egyszerű feladat. Tudja az, akit hosszabb-rövidebb időre egy kicsit bedarált a modernista fogaskerék. Azután – mert az élet Élni akar – a darabok szépen összeállnak, mint R porrá tört csontjai.

A film és a könyv kivételesen egyaránt értékelhető, a cselekmény alapelemei megegyeznek, bár a forgatókönyv kevesebbet tűr el és képes megmutatni, mint amit a regény megjelenít és elbír.

Lássuk közelebbről, miről is beszélek:

Nagyot változnak a viszonyrendszerek, mert a könyv-eredetiben a Csontik inkább a Husik mesterei kezdetben, a Zombi-társadalom nagy öregjei, nem pedig köztük élő, a Husi zombikat félig-meddig terrorban tartó rémek. (Utóbbi csak a történet folyamán alakul ki.) Ám míg ezt az ellentétet a filmrendezők kiélezték, más helyütt inkább lecsiszoltak Marion éleiből.

Ennek az eladhatósági csiszolóvászonnak  legerősebben Julie karaktere esett áldozatul, aki közel sem annyira megosztó a cellulózon, mint papíralapon. Hogy úgy mondjam, popcorn-kompetensebbé szelídítették a vadóc lányt, aki hányattatott, szexet és drogot a lehető legmegbotránkoztatóbb természetességgel használó múltjával a keményvonalasabb nézőket biztosan nem nyerné meg magának, noha már az is teljesítmény, hogy a jó néző gyomra bevegye a tényt: ez a lány igenis abba a hullába szeret bele, aki megette az előző fiúját.

S mert a kóla mellé sem árt könnyebben lenyelhetővé tenni a történetet, Julie és apja, Grigio tábornok kapcsolatát sem élezik ki annyira, mint az író tette, hovatovább, a könyv lapjain a letűnt világ elmúló emberi szimbólumává merevedő tábornok a filmkockákon jó apakánt megtér és kvázi áldását adja lánya és fura barátja kapcsolatára. De persze csak azért, mert R derekasan életre kel, még csak nem is úgy, mint a könyv lapjain, hogy valamiféle új kicsavart-kifacsart, de igazi életre, hanem egyszerűen visszaváltozik emberré. Csodálatos! Kivéve, hogy a könyv megoldása kifejezőbb.

duplahulla3

Aránylag jól sikerül azonban átültetni és megjeleníteni a filmben azt, ami a könyvnek egyaránt gyengéje és erőssége, mégpedig R szellemdús, közkulturális alapokon nyugvó gondolatait. Sajnos ezen a logikátlan jellegzetességen nem tudtam túllépni, hiszen egészen konkrétan kijelenti a narrátor, (R), hogy semmire sem emlékszik emberi életéből, sőt, több helyütt említi vagy utal rá, hogy a lopott agyakból nyert emlékek is hamar elvesznek, illetve mindent elfelejtenek, (legalábbis így van ez a könyv elején), mégis jócskán meg vannak szórva kedvenc zombink gondolatai kulturális utalásokkal. Magyarázhatnánk éppen a kollektív tudattalannal, míg csak angyalokról és mennyországról szól a fáma, de talán Frank Sinatra és örökzöld dallamai még nem jutottak el ebbe a mélységbe. Mindenesetre ez a vonal, a film kissé maszatoló világában, ahol nincs módja a narrátornak túl bő szóvirágokkal magyaráznia az ábrázolt világot, (kárpótlásul látjuk a képeket), ez nem lesz jelentős „hiba”. A filmben mindebből csak R fanyar, ironikus humora marad, ami kifejezetten kellemes, és ami egyébként a könyvben is menti a szerzőt ezen alaptalanságtól. Hiszen így lesz R annyira szerethető, így lehet vele olyan komfortosan azonosulni! No meg, mert zombinak is kívülálló, és ezért lesz a változás tökéletes kiindulópontja, pont úgy, mint Julie az emberek részéről.

duplahulla6

Kicsit sajnálom, hogy Perry kvázi jelentéktelenné válik a filmben, pedig a nyomtatott-Perry egészen jól összebarátkozik R-rel, de ezen titok hogyan és mikéntjét megtartom magamnak, amint azt is, hogy mi módon segíti főhősünket egy újraértelmezett kollektív tudattalan eligazodni a posztapokaliptikus világban, hogy megtalálja az új irányt.

Felvállaltan gonosz vagyok, mert ezek azok a mellékesek, amelyek igenis sokkal erőteljesebbé teszik a könyvet a filmnél. Szóval kedves olvasóim érdemes a könyveredetit is kézbe venni és rászánni azt az egy-másfél napot, hogy végigrágjátok. Ha másért nem is, mert R(ómeó) és Júlia, alig 450 év után VÉGRE együtt élhetnek le egy szép, új(fajta) életet.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.