Eastcwicki boszorkák, 1. évad (2009)

Boszorkányok? Eastwick? Ennyivel engem megnyertek a sorozatnak. Imádtam a filmet – tudom az is egy regény adaptáció –, minden percét élveztem, a karakterekért kislánykorom óta rajongok, számomra ez a film az etalon, ha boszorkányokról van szó. Szóval nagy hévvel ugrottam neki a sorozatnak és biztos voltam benne, hogy elfogultságom miatt csupa jót írok róla. Utólag azt kívánom bár visszapattantam volna arról a falról!

eastwick1

Az Eastwicki boszorkák rettenetes. Az első epizódok még egész jók, ügyesen felvezetik a karaktereket és a konfliktusokat. Aztán az egész átmegy folyamatos nyafogásba és pasi vadászatba. Azt hittem lefordulok a székről, és sajnos nem a nevetéstől, hanem az unalomtól.

A sztori ugyanaz, mint a filmnél/könyvnél: New England apró városkájában, Eastwickben él három nő, akik semmiben sem hasonlítanak egymásra. De egy közös kívánság felébreszti a varázserejüket, és ez össze is hozza a három nőt.

eastwick3

Roxie (Rebecca Romjin) a szenvedélyes szobrász, aki lányával él együtt; Joanna (Lindsay Price) újságíró, aki nemrég költözött a városba; Kat (Jaime Ray Newman – piros ponttal indított, mert szerepelt a Csillagkapu Atlantiszban) orvos és emellet vagy féltucat gyerek édesanyja. Hármójuk kívánsága miatt megjelenik a városban a gazdag és sármos Darryl Van Horne (Paul Gross).

Először is a sorozat legnagyobb hibája, hogy Darryl – aki mint tudjuk, maga az ördög – egyáltalán nem sármos, sőt, nekem a sorozat végeztével még az arcát sem sikerült felidéznem. Simán elmennék mellette az utcán és valószínűleg a túl sok kölnijére panaszkodnék. A boszorkányok pedig egyszerűen semmilyenek, abszolút hidegen hagytak, nem érdekelt sem a sorsuk sem a történetük.

eastwick2

A sorozatban azért akadtak alkotók, akiknek még egész jó ötletük is támadt: egy régebbi boszorkány „csapat” – szintén három nő – már a múltban hasonló módon megidézték az ördögöt. Erre ezt is elszúrták, ők is annyira élettelenek lettek, hogy sírni támadt kedvem. A motiváció, ami miatt pedig meg akarták ölni Darrylt hihetetlenül mondvacsináltra sikeredett.

Az utolsó epizódban lezárták a történetet – rossz lett – és egy folytatás lehetőségét is belengették. Mondanom sem kell, hogy nem keltette fel az érdeklődésemet, annak ellenére sem, hogy Jerry O’Connell állandó szerepet kapott volna a folytatásban.

Eastwicki boszorkák a tipikus példája annak, hogy hogyan lehet egy jó alaptörténetet elrontani és akár végérvényesen megutáltatni a nézőkkel.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.