Budapesten járt a HIM

Azt hiszem, csütörtökön életem legszebb estéjét tudhattam a magaménak – és ezzel sokan voltak még így. Hosszú idő után ismét hazánkba látogatott a HIM, így végre az olyanok, mint én – akik kicsik voltak, még amikor utoljára voltak itt – végre lehetőséget kaptak, hogy láthassák.

him-2014

Nem akarok túl sok szót csépelni a helyszínre, de ha már voltak ilyen kedvesek, hogy helyet adtak a kedvenceimnek, akkor már megdicsérem őket, mert nagyon jó volt, habár kissé meglepetten néztünk a minidiszkónak készített sufnira, ami aznap is üzemelt és azon agyaltunk, vajon melyik rocker arc fog oda bemerészkedni. Én szeretem figyelni az embereket, így amíg be nem engedtek a színpadhoz, a többieket figyeltem és bár a sok fekete között gyakorlatilag az volt kirívó, ha valaki „normálisan” nézett ki – véletlenül sem a normális tábort erősítem – jól esett látni, hogy milyen sokszínű a rajongótábor. Ilyenkor értem meg csak igazán, hogy miért éri meg akár minden áldott este ekkora visítozó tömegeknek zenélni. Amikor végre beengedtek, sajnos a jegyemet elvették, így nem tarthattam meg emlékbe – pedig igazán visszaadhatnák! – és még épp kaptunk időt arra, hogy sorbaálljunk egy kis innivalóért. Előzenekarnak az Anti Fitness Clubot állították be, akik elég jól megalapozták a hangulatot, sokan örültek nekik is. Én itt azért annyit megjegyeznék halkan, hogy egy kicsit túlzásnak érzem, hogy Tomi a végén a közönségbe dobta a törölközőjét, tekintve, hogy alapvetően az emberek nem miattuk vettek jegyet. De valaki ennek is biztosan örült.

Aztán kaptunk egy pisiszünetet, amire senki nem vágyott igazából és végre felszivárgott a színpadra a HIM. Bevallom, én minden gondomat, sőt, az egész életemet is elfelejtettem onnantól. Elfelejtettem a körülöttem állókat – kivéve a barátnőimet, akikkel mentem – az egész világot. Ehhez persze érdemes tudni, hogy én erre vártam már általános iskolás koromban is. A srácok hihetetlenül aranyosak voltak, sokat mosolyogtak és látszott, hogy örülnek nekünk, úgyhogy úgy érzem, igazán jó közönség voltunk és szívesen adnak még nekünk ilyen jó koncertet. Figyeltek ránk egész idő alatt, Ville arra is odafigyelt többször is, hogy épp hol fotóznak /videóznak, mert többször is észrevettem, hogy direktbe belenézett egy-egy kamerába – egyszer az enyémbe is. Kaptunk persze egyből két riogatást is, hogy máris elmennek, de vissza is jöttek hamar. Igazából én a végére rosszul lettem, de annyira nem foglalkoztatott a dolog, a látvány és a hangzás sokkal jobban lekötött, mint az, hogy elájulok – ahhoz képest, hogy szabad tér, nem igazán volt levegő a tömeg közepén –, vagy nem. De egyébként talpon maradtam.

A jegyet mindössze azért bánom nagyon, mert bár berepült Linde gitárpengetője és Gas két dobverője is a közönségbe, egyiket sem abba az irányba dobták, amerre én álltam, így nekem nem jutott szuvenír, pedig nagyon szerettem volna.

Az este fénypontja számomra egyébként az volt – amit amúgy senki nem hisz el rajtunk kívül – amikor egy lassabb résznél megöleltem a két barátosnémat, akiket beállítottam magam elé, mert én átlátok a fejük fölött és Ville pont akkor nézett arra és elmosolyodott. De egyébként rengeteget mosolyogtak és természetesen, ha már Magyarország, nem lehetett kihagyni belőle, hogy Valo uraság édesanyja magyar származású, így a kedves anyukák kaptak egy ajánlott számot. Még az én anyukám is meghallgatta utólag, pedig nem is szereti a HIM-et.

A magyar rajongók csoportja még mindig lázban ég, mindenki boldog és még nem szállt el az adrenalin, folyamatosan töltődnek fel a képek is és a YouTube-on is találhattok videókat a lelkes rajongóktól. Fantasztikus este volt!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.