15 sorozatfőcím az 1980/90-es évekből

“Képzeld el, hogy párhuzamos világokba utazhatsz. Ugyanaz az év, ugyanaz a Föld, csak más dimenzió. Például egy olyan világba, ahol újra kell nézned a 80-as, 90-es évek sorozatfőcímeit.”

Sokáig töprengtem, milyen szempontok szerint állítsam össze a rangsort. Végül azokat a főcímeket gyűjtöttem össze, amelyek emlékezetes zenéjük, nevetséges speciális effektusaik vagy piros fürdőruháik révén belevésődtek a tudatunkba. Éjszakákon át álmatlanul forgolódtam a lelkiismeretfurdalástól, várva, hogy elérkezzen a nap, amikor a blog olvasóira kegyetlenül rászabadítom e már-már feledésbe merült szörnyeket.

Szeretném leszögezni: bárki támadást vél felfedezni régi kedvence/kedvencei ellen, az csak látszat… egy gonosz délibáb, az álmatlansági kor tünete, nagy adag tudatmódosító, vagy egy bajusz.

Az alábbiakban kizárólag az introkat rangsorolom (tűrhetőtől vállalhatatlanig). A legtöbb sorozatról nem is tudnék véleményt írni, mert nem láttam, vagy láttam, de az idő megszépítette az emlékeket, és valószínűleg már nem hatna rám olyan elemi erővel, mint kölyökkoromban, amikor hihetetlenül menő volt számomra egy beszélő autó vagy a dimenziók közötti utazás, és viccesnek tartottam, hogy egy nagydarab, vastag aranyláncokkal teleaggatott afro-amerikai fél a repüléstől.

1980-1990.jpg

+ Freaks and Geeks (1999-2000)

Magyarországon kevésbé ismert, de nem hagyhattam ki, mert a koncepció nagyon találó. Iskolai fotózás csúf, szürke háttér előtt, kényszeresen vigyorgó vagy enyhén beszívott arcok, miközben szól Joan Jett Bad Reputation című dala. Frappánsan mutatja be a karaktereket, és megalapozza a sorozat hangulatát. A 90-es évek azon kevés főcímeinek egyike, amely láttán épségben maradnak az agysejtjeim.

15. The X-Files (1993-2002)

A dallam, amiről mindenkinek májevők, földönkívűliek, bogarak, FBI-igazolványok és a túloldalon tengődő igazság jut eszébe. Vállalható és emlékezetes sorozatfőcím.

14. Mr. Bean (1990-1995)

London. Éjjel. Az angol humor kövezetére zuhan egy nem evilági lény, hogy káoszt hozzon a Csatornán innen és túl. Egyszerű, ötletes, brit.

13. Road to Avonlea (1990-1996)

Igaz, hogy túl édes, de nosztalgikus bája miatt nem tudok vele kőszívű lenni. Gyerekként szívesen Avonlea-ba költöztem volna, ám elég hamar rájöttem, hogy azon a vidéken az év nagyobb részében hidegebb van, mint szeretném, és Hetty nénit sem találnám már ott.

12. Knight Rider (1982-1986)

Az egyik legjellegzetesebb főcímzene. Mindenki felismeri. Akár nézte a sorozatot, akár nem. A többi részletről most szó ne essék. A videó beszéljen helyettem, és természetesen Kitt.

11. MacGyver (1985-1992)

MacGyver elszánt arccal begördül, kilő valamit egy golyóstollból, majd cukorból és sóból összeállított bombával megmenti a napot. A zenei aláfestéstől pedig vigyorgási ingerem támad.

10. A-team (1983-1987)

Murdock! Becsületesen bevallom, ő volt a kedvencem. Jajj…

9. Magnum (1980-1988)

Egy Tesó sosem növeszt bajuszt. Kivétel: Tom Selleck” (Barney Stinson: A Tesó Kódex)

8. Baywatch (1989-2001)

Jön a Mitch!” David Hasselhoff ismét a listán, de nem bőrdzsekiben, hanem piros fürdőgatyában. Beszélő autóját pedig a szintén piros „izé”-re cserélte, aminek sosem tudtam a nevét (vízimentő kapaszkodó?). Kidolgozott férfitestek és feszülő fürdőruhákban rengő keblek emelkednek ki a vízből. Természetesen lassított felvételben…

7. Sliders (1995-2000)

http://www.youtube.com/watch?v=6ePuk_9Z-JY”

Nincs is jobb, mint dimenziókapun keresztül átcsúszni egy másik univerzumba, ahol az oroszok uralkodnak Amerikában. A szereplők arckifejezése, a kezdetleges speciális effektusok és a betűtípus hozzásegítették a Sliders című sorozatot, hogy a hetedik helyezettek világába kerüljön.

6. Kung Fu: The Legend Continues (1993-1997)

A Kung Fu című sorozat (1972-1975) folytatásában az öregedő Kwai Chang Caine (David Carradine) mezítláb, néha papucsban küldi az ellenre pörgőrúgásait. Kapunk egy kis keleti álspirituális shaolin szerzeteskedést, késdobálást, naplementét, robbanást és emberfej méretű gyertyákat. Ne fogjátok vissza magatokat, ha a videó megtekintése után azonnal egy tigrist szeretnétek tetováltatni az alkarotokra.

5. Hercules: The Legendary Journeys (1995-1999)

A 90-es évek főcímeiben talán a narráció mindig a legviccesebb: „Ez a történet sok-sok korszakkal ezelőtt történt.” „Ám ahol megjelent a rossz, ahol ártatlanok szenvedtek ott hirtelen ott termett Hercules.” Gyönyörűséges… Hercules lefejel egy óriást. Hercules félmeztelenül. Hercules csókolózik. Mellékesen megjegyzem, hogy az 54. másodpercnél feltűnő kaján kékség ihletadóként szolgálhatott a Game of Thrones című sorozat maszkmestereinek. Az pedig szinte csoda, hogy testvérsorozatának sikerült még vállalhatatlanabb introt összehozni, előrébb is került a rangsorban.

4. The Fresh Prince of Bel-Air (1990-1996)

Izzasztó küzdelem folyt az első három helyért. Will Smith fiatalkori agymenése lecsúszott a dobogóról, de előkelő helyről vigyoroghat bele az arcunkba. Ha valaha is elfelejteném, hogy egy idegesítő ripacs, csak meg kell tekintenem a Kaliforniába jöttem c. sorozat főcímét.

3. Renegade (1992-1997)

A fejvadász motoron közelít felénk, miközben a narrátor egy-két „súlyos” mondatban felvázolja az alapszituációt: „Zsaru volt, mégpedig nagyon jó zsaru… de elkövetett egy végzetes hibát.” Alig van időnk megemészteni e drámai információt, máris részesülünk a kegyben, hogy láthatjuk Lorenzo Lamas lobogó fürtjeit. A rendkívűli elegencia mellett, amellyel viseli vállraomló, dús hajzatát, futásra, ugrásra, rúgásra és fegyverrel pózolásra is jut ideje. Személyes kedvencem, amikor motorja mellett pózolva félmeztelen testére önt egy flakon vizet. Nevetségesen kínos. A kék öltönyös Folyóvíz főnök láttán már csak fáradtan sóhajtunk.

2. Xena: Warrior Princess (1995-2001)

Amikor a régi istenek (Régi? Nem értem. Milyen istenek? Görög, római, japán, inka vagy viking? Gondolom, a sorozat készítőinek édes mindegy volt.) amatőr speciális effektusként jelentek meg Xena előtt, hadvezérek, királyok pompáztak vacak gúnyákban, az összezavarodott világ pedig rímekben elnarrált introért kiáltott. Harcos hercegnő szoknyában, gyilkos bumeránggal. „Lunáris prizma ereje változtass át engem”

1. Mighty Morphin Power Rangers (1993-1996)

Kiégtem.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

4 hozzászólás

  1. Kevin Sorbo azért megpróbálkozott Conan (a barbár) kardforgatásával.
    Apropó, Conan (a kalandor):

    Magyarul nem találtam meg, de nálunk is adták. Akkoriban még sejtelmem sem volt, hogy Schwarzi már tizenévvel azelőtt alkotott ilyet:)

  2. 😀 Az intrókon túl itt pedig 3 perc magyar rapben (?) összefoglalva néhány retro sorozat története:


    (Chuck Norris gondolom azért maradt fent ki mert külön postban fog szerepelni inden idők legjobb betétdala kategóriában…)

  3. Zseniális válogatás, ilyenkor érzi az ember, hogy telik az idő! 🙂 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.