Neil Gaiman: Szerencsére a tej

Jutalommese, nekünk, felnőtteknek, egyenesen Neil Gaimantől, aki most (kivételesen) nem a frászt akarja ránk hozni!

szerencsereatej

Egy apa mindig is apa, még akkor is, mikor anya elutazik, így rá hárul az a rettentő nagy feladat, hogy beszerezze a tejet a lurkók reggeli müzlijéhez – azonban ez az apróság bármennyire is hétköznapinak tűnik, valójában egy igen nagy feladat, ami megköveteli az apa minden odaadását, tudását és bátorságát, na meg egy kis tejet!

Anya elutazott egy konferenciára, így apa feladata maradt, hogy vigyázzon a gyerekekre, elvégezzék a napi teendőket, vacsorát csináljanak, vagy éppen bevásároljanak. De apa valahogy anya nélkül nem az igazi, és még az előre elkészített vacsorával sem boldogul, így inkább a család egy étteremben vacsorázik. Aztán reggel jön a szörnyű felismerés: elfogyott a tej! Persze narancslé az még maradt a hűtőben, de lássuk be, a müzli nem az igazi narancslével, ellenben tejjel valóban fenséges étek! Így kénytelen-kelletlen apának el kell ugrani a közeli boltba, hogy vásároljon gyerekei számára egy üveg tejet. A gyerkőcök már igencsak türelmetlenül várják, mert olybá tűnik, mintha órák teltek volna el apa távozása óta. Aztán egyszer csak betoppant, hozta a tejet és egy hihetetlenül izgalmas mesét is, amiben szerepelnek ufók, kalózok, egy léghajó, dinoszauruszok, wámpírok, és természetesen a tej

A könyvben számos illusztráció található, amiket Skottie Youngnak köszönhetünk, akinek munkái ügyesen visszaadják a Szerencsére a tej szokatlan hangulatát. Természetesen bárki számára élvezhető alkotás, de úgy vélem, hogy igazán ezt is felnőtt fejjel lehet leginkább megérteni.

Mivel a könyv nem túl hosszú, így igazán nincs is idő kibontani a szereplők háttérvilágát, vagy cselekedeteinek okait – így persze én sem vagyok képes róluk írni. A történet tömör, pörgős, leginkább a tréfás és bájos cselekményt mondja el az apa szemszögéből.

A kötetben szereplő léghajóval közlekedő dínó igencsak hajaz Gerald Durrell könyveire, de ez inkább egy mély tiszteletadás Gaiman részéről – biztos vagyok benne, hogy Durrell (aki szintén nagy kedvencem) legalább annyi örömmel olvasná ezt a történetet, mint bármelyikünk. Mert igen, ez egy boldog könyv, egy boldog történet, ami minket is azzá tesz – hát kell ennél több?

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.