Sherlock (2010-) S03E03 – His Last Vow

sherlock_s03e03_pic1

Mint azt már a korábbi cikkeimből észrevehettétek, nem szeretek évadfinálékról írni. Nagyon nem. A mostanival még az eddigiekhez képest is nehéz dolgom van, mert a His Last Vow kissé megfoghatatlan számomra amikor nézem, akkor tök jó, a székem könyöklőjét szorongatom néha izgatottságomban, de most, hogy össze kéne foglalnom, hát, nem találom a megfelelő szavakat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz volt, erről szó sincs, csak rengeteg minden történik, komplex az egész, és a függővégnél a korábbiakhoz képest is erősebben csapkodtam az asztalt.

sherlock_s03e03_pic2

Na de csapjunk is bele! Már pár hónappal az esküvő után járunk, és John (Martin Freeman) szinte minden szabad percét a kerekedő pocakú Maryvel (Amanda Abbington) tölti, ebből kifolyólag Sherlock (Benedict Cumberbatch) igencsak háttérbe szorul. Sherlock látszólag folytatja azt, amihez mindig is legjobban értett: bűntényeket old meg, de John nélkül természetesen semmi sem ugyanaz. Ám unatkozni most sem tud, hiszen egy hírlap tulajdonosa, Charles Augustus Magnussen (Lars Mikkelsen) egy, a brit kormánynak dolgozó magas rangú hölgyet, Lady Smallwoodot (Lindsay Duncan) személyes és kompromittáló információk kiszivárogtatásával zsarolja. Lady Smallwood, pedig, ahelyett, hogy hagyná magát, Sherlock segítségét kéri.

sherlock_s03e03_pic3

Hát, gyerekek, nem véletlenül mondta a show főnöke, Steven Moffat, hogy Magnussen a legkeményebb dió Sherlock számára. Lehet, hogy sokan nem fognak egyetérteni velem, de Moriarty kispályás volt Magnussenhez képest. Az tény, hogy Moriarty kezéhez több vér tapad, na de ez a Magnussen… én nem tudom, mi van a Mikkelsen testvérekkel, de Madsnak (aki manapság Hannibal Lecterként balettozik a képernyőkön) és Larsnak is sikerült az év leghátborzongatóbb karaktereinek bőrébe bújnia. Charles Magnussentől hidegrázást lehet kapni nálam leginkább negatív értelemben. Itt elsősorban nem a színészi játék, vagy a karakterizáció miatt mondom ezt, mert mindkettő csillagos ötös, sokkal inkább azért, mert eleve nagy bajom van azzal a jellemtípussal, amit képvisel. Ismertek olyan főgonoszokat, akik tényleg bárkit, bármivel sarokba tudnak szorítani, mindezt a leghiggadtabb arckifejezéssel és hanghordozással? Na, Magnussen is pontosan ilyen, és nem az a legijesztőbb az egészben, hogy egy random emberkét térdre kényszerít, hanem az, hogy Sherlocknak is rendesen meggyűlik vele a baja annyira, hogy muszáj önmagához nem méltó eszközökhöz folyamodnia, hogy meg tudja állítani. Emiatt a végkifejlet egyszerre hoz megkönnyebbülést, és töri össze a szívünket.

Benedict Cumberbatch as Sherlock Holmes in series three, episode three – His Last Vow.

Na, és ha már kitértem a fináléra, akkor a zárójelenetről is szeretnék pár szót szólni, persze kizárólag spoilermentesen. Az utolsó cirka két perc ugyanis eléggé megosztotta a rajongótábort: az egyik fele Új-Zélandig elhallatszódó örömujjongásban tört ki, a másik fele meg kollektíven felkiáltott, hogy: Na neeeeeee!. Ezúttal szeretném üzenni mindkét tábornak, hogy nyugi, úgyis palira vesznek mindnyájunkat. Ez mindig is így volt, van, és lesz is, de mi így (nem) szeretjük az írókat és magát a sorozatot. És akkor most mindenki vegyen egy nagy levegőt, és türelmesen várjon még másfél-két évet a folytatásra…

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés:Vigyázzatok Margaretre! – Sherlock S04E01: The Six Thatchers (újratöltve) | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.