Torchwood (2006-2011) – Harmadik évad

torchwood_season3_pic1

Mint azt már a második évad összefoglalójában is említettem, a Torchwoodra egészen az imént említett szezon végéig az epizodikusság volt jellemző, egy-két apró, átívelő cselekményszállal megspékelve, ami általában lassan bontakozott ki, és az utolsó pár részben kapott csak nagyobb jelentőséget. Nekem személy szerint ez a formátum rendkívül tetszett, hiszen különleges hangulatot adott a sorozatnak: meg volt minden egyes kaland varázsa, ugyanakkor tudtuk, hogy valami súlyos, jelentőségteljes dolog még hátra van, ez a húzás egyébként feszültségkeltés szempontjából csillagos ötöst érdemel. Erre jön egy olyan évad, amiben gyökeres változások mennek keresztül, és én még most sem egészen tudom ezeket hova tenni.

torchwood_season3_pic2

Miután az előző szezon fináléjában könnyes búcsút kellett vennünk Toshikotól (Naoko Mori) és Owentől (Burn Gorman), a Torchwood ezúttal három hivatalos tagot számlál: Gwent (Eve Myles), aki továbbra is oszlopos tagja a csoportnak, Iantot (Gareth David-Lloyd), aki végre nagyobb szerepet kap az évad során, és természetesen Jacket (John Barrowman), a főnököt – ja és Gwen férjét, Rhyst (Kai Owen), aki a második szezontól kezdve időnként be-beszáll a buliba. A megújult csapatnak azonban nincs egy pillanatnyi nyugta sem, ugyanis egyik nap arra eszmél a Föld lakossága, hogy a világ összes gyermeke hirtelen megáll, és azt hajtogatja: „We are coming”, vagyis „El fogunk jönni”. A gyerekek senkire és semmire nem reagálnak, csak az iménti angol mondatot hajtogatják megmerevedve. Természetesen földönkívüliek keze van a dologban, méghozzá a 456-é (igen, valóban így hívják őket), és ezzel maga a brit kormány is tisztában van – a belügyminiszter, John Frobisher (Peter Capaldi) épp ezért akarja elsumákolni az esetet. Emiatt elrendeli, hogy akik a korábbi 456-al kapcsolatos ügyben érdekeltek voltak (mert hogy ezen kedves alienek nem először teszik tiszteletüket Földünkön), azoknak elrendeli a kivégzését, köztük Jack Harkness kapitányét is, de a Torchwood többi tagja is célpontjává válik. Jacket el is kapják, valamint felrobbantják a csapat főhadiszállását, így Gwennek, Iantonak és Rhysnek nemcsak hogy menekülniük kell, de úgy tűnik egyedül kell megoldást találniuk a bolygót fenyegető veszélyre.

torchwood_season3_pic3

Hadd szögezzem le azért, hogy hiába fanyalogtam a cikkem elején, nem rossz ez az évad sem, sőt, a sztori igazi sci-fi csemege: megvannak benne a csavarok, az izgalmak, a földönkívüliek, a hátborzongató gyerekek, valamint az emberek viszonyát boncolgató jelenetek – egyszóval tökéletes. Nekem mégis problémáim akadtak a szezonnal, mégpedig leginkább a tálalással. A szokásos tizenhárom epizód per évad helyett kaptunk most összesen öt, egyórás részt és emiatt nekem tömény volt a sztori. Túl sok a történés, a csavar, és az érzelmeinkkel is játszadoznak – mindez önmagában nem baj, csak nehezen emészthető. A múltkori cikkemben a Ki vagy, Dokival és az Odaáttal példálóztam, amikor az átívelő cselekményszálról beszéltem. Továbbra is az a véleményem, hogy ezekben a sorozatokban jobban oldották meg a sztori prezentációját, hiszen több idő jut a felvezetésre, a bonyolítgatásra, épp ezért nem érezzük azt, hogy hirtelen agyoncsaptak egy rakatnyi infóval, hanem szépen eloszlatták azokat, és utána még meg is tudjuk emészteni őket, illetve tudunk elmélkedni róluk.

torchwood_season3_pic4

Hogy mindezek után jó hírrel is szolgáljak: Russell T. Davies és kis csapata a negyedik szezonban már nem véti el ugyanezen hibát – csak egy másikat, de erre majd a következő kritikámban kitérek. Mindent összevetve a Children Of Earth alcímet viselő harmadik évadnak vannak hibái, de ennek ellenére élvezhető – én speciel nem emlékszem még egy olyan fináléra, mely során ennyire rágtam volna a körmeimet, úgyhogy ne tessék ezt sem kihagyni!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.