A szerelem könyvei

Mit mondjak. A borítója megfogott. Sőt, valahogy biztatónak éreztem, hogy Salinger Richárd műve – ő írta az Apám beájulna! című film forgatókönyvét is (bár úgy rémlik, könyv is volt belőle). Én ezt garanciának éreztem, mert nagyon szeretem ezt a filmet. Óriásit tévedtem!

aszerelem

 

Maga a sztori nem egy rossz ötlet, bejövős. Indulásnak a család elmegy nyaralni és az egyik lány elhívja az egyik barátját nyaralni. Ehhez képest minden nőnemű családtag lefekszik vele. Ő Viktor, a palimadár. Talán úgy tűnhet, ő használta ki a család hölgytagjait, de ez téves gondolat. Épp hogy a tüneményes, önmagukat kereső és nem találó nők használták ki őt. Itt van először is Vivien. Tipikusan az a fajta hisztérika, aki maga sem tudja, miért hisztizik éppen. Elkényeztetett, ő a nagy testvér. Mi a baja Viktorral? Fogalma sincs, de azért milyen jó őt meggyötörni. Szadizmus a köbön! Viviennek van egy húga is, Laura, tizenhét éves, kis idegbeteg leányzó. Az ő élete természetesen még a fiúk körül , meg a romantikus regények körül forog. Ezzel semmi baj nincs is, oda van Viktorért, el van tőle ájulva. A módszerei azonban nem kicsit kikészítenek. Egyezségek a nővérével, szüzesség elveszítése a stégen és mindezt ráadásul egy regény alapján kivitelezve. Te jó ég. A harmadik hölgytag a kedves mama, Ingrid. Szeretné a tök jó fej és tökéletes anya szerepét játszani, csak elég rosszul megy neki. A férjével már egymásra sem néznek, nem igazán érdekli, hogy az ő drága jó Robertje mit is csinál. Inkább aktképet festet magáról és lefekszik a lánya pasijával. És a tetejébe még ő is hisztériázik, valamint nagyon hülyének próbál tűnni. Aki mindezt rajtam kívül összegezni tudta: Robert. Tökéletesen ismeri a családját és tudja jól, hogy mire képes ez a három nő: képesek kirobbantani a harmadik világháborút. Az egész könyv alatt úgy tűnik, ő a rossz fej, pedig nem. Pont ő próbálja kihúzni a csávából Viktort, aki mindezt támadásnak fogja fel. Na és hát Viktor! Hát ez egy pancser. Nagyon kemény csávónak érzi magát. Végigkeféli a házat és azt hajtogatja, hogy ő mennyire szerelmes Vivienbe. Most akkor szerelmes, vagy nem? És hogy még ennyire be is palizható. Hát öcsém….

Az i-re a pontot az abszolút érzéketlenség tette fel. Néhol meglehetősen el van sietve a sztori, mintha csak lusta lett volna az író megírni, mi történt. Máshol meg elfelejtette, hogy a szereplőinek kéne, hogy legyenek érzelmeik. Képtelenség volt beleélni magam úgy, hogy szinte semmit nem tudtam meg. Forgatókönyvnek egész jó lett volna, regénynek kevésbé. Legfeljebb hosszabb utazások közbeni időelütésre alkalmas, bár bevallom, én, ahogy olvastam, még arra se használnám. Sem mosolyt, sem homlokráncolást, sem könnyet nem csalt ki belőlem. Pedig kellett volna. Legalább egy fél mosoly minden könyvben jár. Azt mondom: ne ebből induljunk neki a romantikus irodalomnak, mert nem sok romantikát és szerelmet látott az író és a könyv.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.