Claudia Gray: Evernight-kötetek (Evernight, Stargazer, Hourgalss, Afterlife)

Bevallom, vámpírokkal és szép borítókkal nekem bármi szemetet el lehet adni (és igen, az Alkonyat mindegyik kötetét olvastam), bár az Evernight – Örökéj szerintem igazán jó lett, az utána kiadott folytatásokról már ez nem mondható el, sőt, könyvről könyvre olyan szinten csökkent a történet minősége, hogy a legvégére már bántam a ráfordított időmet.

evernight

Bianca a bentlakásos Evernight Akadémia új diákja, akitől szülei igen sokat várnak el, ám Bianca gyűlöl ebben az ódon épületben élni, még akkor is, ha a szülei tanárok, és naponta láthatja őket. A lány érzi, hogy valami nagyon nincsen rendben ezzel a hellyel: az igazgatónő túlságosan kemény és rideg, a diákok felszínesek, a csajok folyton önmaguk csinosításával vannak elfoglalva, míg a fiúk egyfolytában a sportról áradoznak. Bianca magányosnak és elhagyatottnak érzi magát, ám feltűnik egy új diák, Jared, aki szintén kilóg a sorból, és ezzel azonnal felhívja minden diák, és egyúttal Bianca figyelmét is. Az Evernight Akadémia valóban egy szörnyű titkot rejt, ám akadnak itt olyanok, akiknek titka még ennél is félelmetesebb.

stargazer

Bianca, mint a történet főszereplője, kizárólag a megdöbbentő titka miatt érdekes, de miután az kiderül, mintha minden egyedi jellemvonását elveszítené a lány, és egy Bella-szintű akaratgyenge és semmilyen szereplővé válik. Bianca jellemvonásai kötetről kötetre tűnnek el, és mindezekkel együtt az én érdeklődésem is apadni kezdett a történet iránt. Bianca szerelme (már ha lehet így nevezni) inkább csak egy kislányos vágy, mint valódi érzelem, és amit Jared iránt táplál, azt pusztán a szükség szüli. Még akkor is, ha az írónő minden lehetséges veszélynek kiteszi őket, hogy erősítse a kapcsolatukat – amikből inkább az jön le, hogy Jared hajlandó bármire, míg Bianca kiengedi a sorsa irányítását a kezei közül.

hourglass

Ha a nagy csavart kihúzzuk a történetből, akkor végül is csak egy igazán érdekes szál marad, ám az annyira telitalálat, és annyira egyszerű, mégis nagyszerű ötlet, hogy nem is értem, miért nem vitte tovább ezt a vonalat az írónő. A hosszú életet élt vámpírok problémái ezek, a társadalomba való visszatérés nehézségei – például az olyan egyszerű tárgyak kezelése, mint a mikrohullámú sütő vagy a mobiltelefon, szinte már lehetetlen számukra.. És ennél a résznél jött ki a történet legnagyszerűbb része is, mikor az ősi viking vámpír aziránt érdeklődött, hogy az általa látott eszközt vajon mely ősi szellem hajtja.

afterlife

Az utolsó kötet, az Afterlife – Az életen is túl már egy ócska Alkonyat-koppintás lett, ugyanis a végére már a karakterek nem törődtek senkivel – és ez leginkább Biancára igaz, aki tett nem-tetteinek esetleges következményeire, és pusztán szépen összegömbölyödve várta az elkerülhetetlent. Az utolsó jelenet pedig bár ideiglenesen feloldotta a problémákat, viszont annyi kérdést és logikai buktatót hagyott maga után, amit nem értem, miért nem szúrt ki egyetlen szerkesztő sem?

Kár az Evernight kötetekért, mert a vámpírok mitológiájában valóban képes volt újat mutatni, ám mind a szereplői, mind a történetvezetése egy teljesen átlagos tinis ömlengésbe torkolt.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.