Ház az utca végén (2012)

Egy egyszerű, tucatszor látott és sablonos tinihorrora számítottam mikor úgy döntöttem, hogy megnézem a Ház az utca végén című filmet. Ehhez képest egy érdekes, és okos csavarral megfejelt, morális problémákat is feszegető horrort kaptam – na így kell belenyúlni a jóba.

House at the End of the Street

A tizenhét éves Elissa (Jennifer Lawrence) és édesanyja, Dr. Sarah Cassidy (Elisabeth Shue) nemrég költöztek a városba, így Elissának nem sok barátja akad, és mivel nem az a barátkozós fajta, így később is nehezen találja meg a hangot társaival. Kivétel ez alól Ryan Jacobson (Max Thieriot), aki a mellettük lévő, hátborzongató múlttal rendelkező ház egyetlen lakója. Évekkel korábban Ryan testvére, Carrie Anne egy baltával lemészárolta a szüleit, majd pedig elmenekült az erdőbe. A lányt azóta sem találták meg, a családból már csak Ryan él. A két kirekesztett, Elissa és Ryan között azonban már nem csak barátság kezdődik, hanem egy viszony is kialakulóban van, és mivel a lány szeretné, ha a srác ismét nyugodtan mutatkozhatna a városban, ezért elhívja egy buliba, ám ott nem várt dolgok történnek, ez pedig egy olyan lavinát indít el, ami felforgatja Elissa és Ryan életét.

hazazutcaszelen.2

Természetesen a Ház az utca végén egy tinihorror, ám felhasználván a szokásos klisés megoldásokat egy igazán egyedi és új színt visz a mára már elcsépelt műfajba. Az elején ugyan megtudunk egy szörnyű titkot, amit a ház őriz, ám jóval később kiderül, hogy nem az volt a film legdurvább fordulata. A színészek is kellően jól játszották a szerepüket, bár Jennifer Lawrence a szokásostól eltérően nem alakított nagyot, de egy kellemes kis ujjgyakorlat lehetett a számára Elissa Cassidy szerepe. Max Thieriot ügyesen hozta Ryan Jacobsont, mint a búskomor, melankolikus srácot, akit kirekesztett a világ – nem mellesleg meg hihetetlen kék szeme van.

Bár nem vagyok híve sem az előzményfilmeknek, sem a folytatásoknak, azért örömmel vettem volna, ha a Carrie Anne-nel történtek kapott volna egy önálló alkotást, ugyanis a filmben nem helyeztek erre a vonalra túl nagy hangsúlyt, amit egy kihagyott ziccernek tekintek. Pedig a testvérek és a szüleik kapcsolatának bővebb kifejtése segített volna abban, hogy még ütősebbé váljon a film.

hazazutcaszelen.1

Sajnos Ház az utca végén a nagy fordulata ellenére nem helyezett hangsúlyt az atmoszférateremtésre, sőt, ezt egy az egyben kihagyták a filmből – pedig egy kis árnyékolással és időhúzással micsoda feszültséget lehet volna teremteni a nézőben! Persze, értem én, hiszen itt nem szellemekről meg démoni lényekről esett szó, így a keret is szűkös volt ahhoz, hogy egyedi hangulatot kapjon a film, de azért egy próbát igazán tehettek volna.

A Ház az utca végén egy meglepően jó tinihorror, de persze a műfajában nem tud kiemelkedőt nyújtani – bár az is kétséges, hogy ez lehetséges-e egyáltalán –, de mindenképpen üdvözítő az újítási vágy az alkotók részéről.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.