The Legend of Korra, Book 4 Chapter 11 – Kuvira’s Gambit

Hogy is mondjam… eléggé felemásra sikerült ez az epizód. Egyfelől mintha az írók hirtelen rájöttek volna, merre is akarják vinni és hogyan akarják lezárni a történetet, aminek hála nagyobb sebességbe kapcsoltak, másfelől viszont jó pár hülyeség belekerült az epizódba, és néhol a sulykot is sikerült elvetni.

korra4.11_4

Linék visszatérnek Köztársaság Városba, és értesítik Raikóékat, hogy Kuvira a város ellen készül, és támadása két héten belül várható. Korra és csapata rögtön készülődni kezd: evakuálják a várost, megindul a kolibri-tankok tömeggyártása, megérkezik az Egyesül Hadsereg, és a síneket is tönkreteszik, hogy Kuvira nem hozhassa a város közelébe tömegpusztító fegyverét. Csakhogy a nő azt nem vonaton hozza, hanem egy huszonöt emelet magas mechatankra erősítve.

Sok mindent nagyon – tényleg nagyon – jól csináltak ebben az epizódban. Végre úgy éreztem, hogy beindultak az események, és hogy a történéseknek van súlya. Aztán végre-valahára – a tizenegyedik részre sikerült idáig eljutni – megtudtuk, mit is akar Kuvira: az Egyesült Köztársaságot anno Föld Királysága földön alakították ki, ami területet ő most visszakövetel. Ez a maga egyszerű mivoltában még jó, de nem értem, miért kellett erről eddig hallgatni, valamint az sem egészen, hogy miért kell ennyire erőszakosan megközelíteni a problémát.

korra4.11_5

Jó volt az is, hogy Wu is végre hasznossá vált, és még ismerős arcok is visszatértek, még ha csak vágókép erejére: láthattuk a hobót az első évadból, Thanót és csapatát, sőt, Iroh admirális is újra hadrendbe állt. És mondom, tök jó, hogy megint feltűntek, de egy, nagyon izzadságszagúan jön le, hogy a végére mindenkit vissza akarnak hozni, és kettő, visszatérésük, főleg Iroh-é nem lett eléggé kidolgozva.

Sőt, továbbmegyek: az egész epizód rohan. Most, mikor végre jó lenne a sztori, egyszerűen túl sok mindent akarnak beletömni. Tudom, hogy kellett a klipepizód, de az eddig történteket akkor is lehetett volna valahogy tömöríteni, hogy a sztori ezen részére maradjon két epizód, és ne kelljen gyakorlatilag átrohanni azokon a történéseken, amik amúgy nem szimplán érdekesek, hanem egyenesen epicek lehettek volna.

korra4.11_2

Mindezek mellett azonban a felesleges, indokolatlan, és a történetet sehová sem vivő comic relief-jelenetekre maradt idő, amikben egyrészt tovább erőltetik a sehová sem tartó Zhu Li-Varrick szálat (mivel Varrick mindenféle jellemfejlődésre képtelen, Zhu Li viszont átlépett abban a kategóriába, ahol a jellemfejlődés üteme már hiteltelen), és sajnos azt is meg kellett tudnunk, hogy Meelo azért nem mehet Korráékkal küldetésre, mert túl hangosan… ereszti a gázokat. Ez egyrészt alpári, másfelől pedig… most komolyan? Könyörgöm, lője már le valaki ezt a gyereket!

Számomra kisebb logikai buktató a város evakuálása is. Maga, ahogy megoldották, nagyon szépen sikerült – és itt még a humor is működött –, csak hát egy dolgot tisztázzunk: az Egyesült Köztársaságnak kétféle határa van – tengerpart és a Föld Birodalmával közös. A lakókat pedig szárazföldön evakuálják (hogy hová, arról nem esik szó), ahonnan tehát, ha eldurvulnak a dolgok, csak a Föld Birodalmába mehetnek. Nem lett volna logikusabb mondjuk egyenesen a Déli Víztörzshöz indulni? Persze, eme problémázásom megtámadható, mivel Korráék úgy tudják, hogy Kuvira egyedül a várost vette célba, a környező területek azonban biztonságosak.

korra4.11_1

Ami viszont tényleg sántít, az az, hogy az evakuálás után Raikót áthelyezték a Légidomár szigetre – ott is a toronyba –, mivel az biztonságos. Ja. ha az ellenség hogy a nagy hatótávolságú, tömegpusztító fegyverrel, akkor igenis a legjobban látható tereptárgyban kell elbújni, amit gyakorlatilag nem véd semmi. Logikus.

És akkor a végére ami igazán bökte a csőrömet: az óriási robot. Ne értsetek félre, a maga nemében nagyon király cucc, az pedig különösképpen tetszik, ahogy az irányítását megoldották. De – most jön egy hatalmas de – egyfelől ez már tényleg baromira nem illik be (nekem) az Avatár-világba, másfelől pedig szimplán nem fair. Még egyszer régen olvastam egy elméletet/írástechnikai tanácsot (ami igazából fanfictionökre vonatkozott, de itt is megáll a lábán), miszerint egyensúlyban kell tartani a jó és a rossz oldal erejét. Például – és azt hiszem, ez is volt a tényleges példa az elméletben – ha Voldemort kezébe fénykardot adunk, akkor Harrynek is be kell szerezni egyet, hogy a történet egyensúlyban maradjon. Most viszont itt van ez a monstrum, aminek semmi sem áll az útjába, nem lehet megállítani, és több száz méterről bármit ki lehet vele lőni – gyerekek, ez nekem nem fair, főleg azután, amit Korra végigszenvedett az erejével ebben a szezonban. Mindez csak akkor működhetne, ha Korráék is hozzájutnának valami hasonló erejű „fegyverhez”.

korra4.11_3

Viszont, hogy azért pozitív hangnemben fejezem be ezt a cikket, azt még ki kell fejtenem, hogy az viszont, amit Bataarral és Kuvirával csináltak az írók – és főleg Kuvira viselkedése a végén – nagyon tetszett. Nem azt mondom, hogy nem lehetett erre számítani, de attól még nagyon szépen csavarták itt a történet szálait.

Az epizód egy elég durva cliffhangerrel ért végét, aminek segítségével az évadban (sőt, az első szezon óta most először) elérték nálam, hogy úgy igazán várjam a következő részt. És a Kuvira’s Gambit fényében – bár mondom, még így is maradt a történetben rendesen ostobaság – felcsillant bennem a remény, hogy a sorozat valami nagy durranással mond majd búcsút.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.