Conan, a kalandor (1997), 1. évad

A kilencvenes évek jócskán ontotta magából a hitványabbnál hitványabb tévésorozatokat, amik bár egy kellően erős alapból építkeztek (a Conan esetében például könyvekből), mégis a megvalósításuk a zs-kategóriába süllyesztette őket, hogy utána már csak az elvetemült rajongók vagy a kritikusok legyenek képesek megnézni ezeket az alkotásokat.

conan.s01.1

Conannek (Ralf Moeller) és társainak egy különleges segítséggel sikerül megszökniük a gonosz börtönéből, azonban mindennek ára van, így a megmenekülésüknek is. Feladatuk, hogy a helyieket védelmezzék egy közelben óláálkodó szörnytől, aki a falusiak megélhetését tönkreteszi, őket pedig megöli. De több sem kell a kalandoroknak, Conan és barátai, szembeszállnak a szörnyeteggel, akit véres harcok árán sikerül is leverniük. A kalandjuk pedig itt veszi kezdetét, hiszen ettől fogva a csapat faluról falura járva segít a szegényeknek és elesetteknek, miközben egyre közelebb kerülnek minden gonoszság forrásához, ahhoz a férfihoz, aki elrabolta és azóta is fogolyként őrzi Conan kedvesét. De vajon az izomerőnek, a törpének, a némának, a barbárnak és az amazonnak sikerül-e véghezvinnie ezt a lehetetlen feladatot?

conan.s01.4

Óhatatlanul is össze kell hasonlítani a Conan, a kalandor sorozatot az előtte bemutatásra került Conan, a barbárral és a Conan, a pusztítóval (na, meg a Vörös Szonjával), bár ugyanabban a világban játszódnak, a színészek mindegyik produkcióban hasonló kevés kvalitással rendelkeznek, és kvázi az események hasonlóak, van, amit mégsem sikerült a sorozatnak átemelnie a filmekből. Ugyanis a hangulat tette egyedülállóvá a Conan mozikat, amik persze szintén hiperprimitív történeten alapultak, mégis a baljós, sötét és barbár világ olyan stílusosan került ábrázolásra, amibe sok rajongó belezúgott.

conan.s01.3

Ami pedig az epizodikus történeteket illeti, nos, szörnyen gagyik: mindig akad egy település, akit meg kell védeni, véres és gigászi csatában, ahol az olajozott testek egymásnak feszülve, csökkentett délutáni matinés vérmennyiséggel és halállal győzelemre jut a jó, vagyis Conan, aki minden ilyen eset után olyan bután néz, hogy szinte meggörbíti maga körül a teret. De társait sem kell félteni, a skinheadre erősen hajazó, ám inkább puncknak tekinthető néma srác már jelbeszéddel kommunikál az egyébként tényleg vicces törpével, aki talán az egyetlen értelmes arc a sztoriban – nem véletlen, hogy az őt alakító Danny Woodburn vitte egyedül valamire a színész szakmában, bár ő már a sorozat készítése előtt is igen produktív alkotónak bizonyult.

Talán az egyik legnagyobb probléma a sorozattal, hogy míg a filmekben valamelyest (persze sok sarkítással és ellentmondással) meg lehetett magyarázni, hogy miért mászkál minden ember szinte félpucéran. A sorozatban már halálidegesítően oldották meg azt, hogy a férfiak szinte egy ágyékkötőben, ám tökéletesen olajozott izmokkal futkorásznak (persze azért nem szomorkodtam), illetve a nőkön miért volt annyi ruha, mintha egy anyaghiánnyal küzdő fehérneműgyárból léptek volna ki – bár teszem hozzá az idomok itt is a helyükön voltak.

conan.s01.2

Ami Arnold Schwarzeneggerből sztárt csinált, az a sorozat főszereplőjét, Ralf Moellert a mélybe taszította. A Conan, a kalandor gyenge sorozat, harmat gyenge, mégis hozzátartozik a tévés kultúrához, hiszen megmutatta, hogy milyen útvonalon nem szabad haladnia az alkotóknak.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés:Barbár világ, barbár módszerekkel - Age of Conan: Unchained | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.