Vikings S03E06 – Born Again

Hol is kezdjem, hol is kezdjem? A mostani epizódban jócskán ugrottunk az időben, miközben sok szereplőt mozgattak az alkotók, mégis, a legfontosabb esemény az egyik főszereplő halála – és ezt még nem sikerült felfognom.

vikings.s03.e06.3

Ragnar értesül a hírről, hogy a wessexi kolóniát a király és annak fia teljesen lemészárolta, és bár Floki tudja az igazat, Ragnar mégis úgy dönt, hogy titkolják a dolgot, és inkább a nagy párizsi hadjáratra koncentrálnak. Ezt a döntést ugyan meg lehet érteni stratégiai szempontból, mégis egy újabb csepp abban a bizonyos pohárban, az olyan tettek mellet, mint a Lagerthát eláruló Kalffal való szövetség.

Floki egyre inkább áskálódik Athelstan ellen, és nehéz eldönteni, hogy ezt a baráti féltékenység, vagy a valódi félelem táplálja. Ráadásul Athelstan ismételten megtalálja Krisztust, és állítása szerint újjászületvén továbbra is követni foglya Ragnart, ám most már a hitében megingathatatlan. Athelstan pedig megszabadul egy jelképtől, ami Flokit és a többi vikinget még inkább feltüzeli. Vajon Ragnar egymaga képes lesz megvédeni szeretett barátját, és egyúttal titokban tartani Ecbert árulását?

vikings.s03.e06.2

Ragnar kissé szokatlan módon reagált a mészárlás hírére, azonban teljesen érthető a döntése, hiszen most az előttük álló feladatra, vagyis Párizs lerohanására kell koncentrálnia a harcosoknak, hogy aztán majd újult erővel és még tüzesebb haraggal álljanak bosszút a megszegett ígéretekért. És jajj annak, aki feldühít egy harcos vikinget, de még nagyobb bajban van az, aki Ragnar Lothrbrokot dühíti fel.

Athelstan hirtelen megtérése nálam kissé túl, khm, hirtelennek tűnt. Nagyon kényelmes megoldás ez az alkotók részéről, és olyan, mintha egyetlen epizód alatt le akarták volna tudni a volt pap komplett jellemfejlődését (vagy visszafejlődését?). Eleinte én is azt hittem, hogy Floki pusztán a Ragnar-Athelstan barátságra féltékeny, de most be kell látnom, hogy a hajóépítőnek talán tényleg van kapcsolata a viking istenekkel, akik általa üzenhetnek Ragnarnak – ám ő ezt nem hajlandó meghallani.

vikings.s03.e06.1

A megtérést használták ki az alkotók, hogy elrepítsék a nézőt Wessexbe, és láthassuk Judith kínszenvedését is. Nem mondom, hogy ez nem volt hasznos információ, vagy nem mutatta be kellően az akkori kor vaskalapos eszméit, csak éppen teljesen feleslegesnek éreztem, tekintve, hogy baromira nem érdekelnek az angolok életének azon része, amikor nem közösködnek a vikingekkel. Bár ezt már az előző évadokban is mindig felróttam, talán ideje lenne hozzászoknom ehhez az alkotói módszerhez.

A csúcspont mindenképpen Ragnar monológja az erdőben, ahol nem hallja más csak a természet és a világmindenség. És pont ebben a közegben mozog annyira jól a karakter, hiszen itt valóban önmaga lehet: nem kell hazudnia vagy terveket szőni, nem kell férjként, apaként vagy vezetőként viselkednie – ilyenkor ős is csak egy érző, szenvedő lény a mindenség alatt. Kár, hogy ezekhez a pillanatokhoz mindig valami búcsú társul.

vikings.s03.e06.4

Az epizódban ugrásszerűen nagyok voltak az idő-, tér-, és a személyes távolságok – szinte már zavaróan nagyok, és nem is értem, miért nem osztották jobban el az évadban a mostani dolgokat. Viszont, ami ezután jön, az valóban átírja a sorozat megszokott vonalát. Készen álltok?

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.