Éjszaka a múzeumban (2006)

natm1

Mit teszel, ha a történelem életre kel?

Larry Daley (Ben Stiller) igazi életművész, aki már rengeteg dologba belevágta a fejszéjét, ám azokból a végén sosem lett semmi. Így aztán az élete, kvázi-pozitívizmusa ellenére valódi csődtömeg: állása nincs, folyton kilakoltatják, és volt felesége (Kim Raver), aki most egy menő tőzsdeügynökkel él (Paul Rudd), arra kéri, inkább ne találkozzon addig fiával, Nickkel (Jake Cherry), amíg rendbe nem hozza az életét. Így Larry gyorsan munka után néz, és talál is: éjjeliőr lesz a Természetrajzi Múzeumban. Elődei, Cecil (Dick Van Dyke), Gus (Mickey Rooney) és Reginald (Bill Cobbs) viszont egy fontos dolgot elfelejtenek vele közölni, méghozzá azt, hogy éjszaka a múzeum kiállításai tárgyai, hála egy varázserejű egyiptomi aranytáblának, életre kelnek. Így Larrynek már rögtön az első éjszakáján rendet kell teremtenie egy játékos kedvű T-rex–csontváz, egy tüzes kedvű mini-cowboy (Owen Wilson), egy fellengzős mini-római (Steve Coogan), Attila, a hun (Patrick Gallagher) és Döxter, a majom közt, miközben szinte csak Teddy Roosevelt (Robin Williams) és Sacajawea (Mizou Peck) segítségére számíthat.

natm3

Ez az alkotás mintapéldája azoknak a fajta filmeknek, ahol adott egy remek alapötlet, viszont azért a kifejtésen és a körítésen még lehetett volna dolgozni. A történet meglepően depressziósan indul a folytatás viszonylag könnyed hangvételéhez képest, ami inkább azt az érzetet kelti a nézőben, hogy valami nagy drámát fog látni, nem pedig egy családi vígjátékot. Ami pedig a későbbi ütemet illeti… Nos, azon még lehetett volna finomítani.

A fő cselekmény Larry három, a múzeumban töltött éjszakáján játszódik, ergo a pasinak három estéje van, hogy gyakorlatilag hatalmi pozícióba kerüljön a kiállítási tárgyak közt, hogy aztán megoldhassa a fő konfliktust. Azzal viszont meg az a baj, hogy a film elején túl sok foreshadowingot kap, utána viszont kicsit túl váratlanul történik, és ezért nem kap megfelelő kifejtést. Viszont emellett meg van egy vakvágány, egy teljesen felesleges karakter a filmben: Rebecca (Carla Gugino), a múzeumpedagógus. Azon kívül, hogy ad Larrynek pár tippet – amiket a férfi mástól is megtudhatott volna –, Rebeccának semmi szerepe a történetben, teljesen kihagyható lenne. Persze, értem én, valamilyen szinten Larry lehetséges, romantikus párjának szánták, viszont ebből a végén nem lesz semmi, sőt, a karakter a trilógia folytatásaiban sem tűnik fel.

natm2

Ami viszont hatalmas plusz, az a múzeumban kitörő káosz: a különböző vérmérsékletű és gondolkodású, életre kelt kiállítási gyönyörű, és rettentően szórakoztató zűrzavart keltenek, amivel az alkotók remekül is bántak. Ami poént a kis súrlódásokból ki lehetett hozni, azt ki is hozták, ami külön szép volt Jebediah – a mini-cowboy – és Octavius – a mini-római –, valamint Attila esetében. Teddy pedig igazi gyöngyszem, és a film nézése közben egyszerűen nem tudtam megállni, hogy nem elmélkedjek el azon, hogy a volt elnök sorai közül vajon mennyi volt Robin Williams-improv.

Összességében, bár azért megvannak a maga hibái, az Éjszaka a múzeumban egy nagyon kellemes, szórakoztató kis családi vígjáték, amiből még tanulni is lehet – mind a történelemről, mind az életről magáról.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.