De vajon hol kezdődik az ember? – Az őslakó (2007)

Vannak nagyszerű sci-fik, ami látványosak, ám a történetük hanyag, és vannak olyan sci-fik, amik egyetlen szobában játszódnak le, mégis nagyobb hatással vannak a műfajra, mint bármelyik idegen inváziós alkotás. Az őslakó pont egy ilyen darab: meghökkentő, erős párbeszédek, írói bravúrok, nagyszerű színészi játékok – hát kell ennél több?

azoslako.2

John Oldman (David Lee Smith) történelemprofesszor tíz év után otthagyja nyugodt egyetemi állását, barátait, otthonát, és úgy egyben az egész életét. Barátai, akik maguk is a tudomány jeles képviselői egy utolsó búcsúztatót terveznek John tiszteletére, ahol terveik szerint sztorizgatnak, iszogatnak, és üldögélnek a kellemes kandallótűz előtt. Azonban John egy olyan témát dob be a kalapba, ami leginkább hihetetlen, de minimum felfoghatatlan. John állítja, hogy ő bizony évezredek óta él a földön, megannyi emlékkel és tudással körbevéve. Vajon létezik bizonyíték az állítására, valóban élhet valaki több ezer évet? Erre keresik a választ a többiek, egyre több kérdést felvetve, amire mindig megkapják Johntól a választ, csak a válasz nem mindig az, amit hallani szeretnének!

azoslako.4

Az őslakó mindig is szerepelt a megnézendő filmjeim listáján, de valami mindig megelőzte, nem sokat vártam tőle a magyar cím alapján, és az angol sem sokat segített. Viszont a film befejezte után még negyven percig sokkos állapotban voltam, és hetekkel utána is felvetülnek bennem kérdések a létezésről, gondolkodásról, arról, hogy mi tesz minket azzá, amik vagyunk. Ennél nagyobb dicséret pedig nem érhet filmet, hogy a néző meghatározó élményévé válik, amitől nem tud szabadulni, és örökre beégnek a gondolatai az agyba.

És micsoda gondolatok ezek! A tapasztalás útján történő tanulás, a szeretet, a bizonytalanság, a történelem folyamában álló egyén harca ez. Vajon egy ember határozza meg mások sorsát, lehet valakinek ekkora hatalma? Változtat egy történet mondanivalóján és tanulságán az igazságtartalma, vagy csupán megfűszerezi a bizonytalanság és a ki nem mondott kétely? Az őslakót leginkább a Pi életéhez tudnám hasonlítani (vagyis fordítva, hiszen a mostani alkotás volt előbb), a mesének nem kell száz százalékosnak igaznak lennie, hiszen a befogadó dönti el, miképpen viszonyul hozzá.

azoslako.3

A film nem tartalmaz színészóriásokat, ám ez egyáltalán nem lekicsinylés a részemről, mert így sokkal inkább lehetett fókuszálni a mondanivalóra, nem pedig arra, hogy milyen szerepeik is voltak. Mindegyik tudós a maga területének szakértője (pszichológia, középkori vallás…), és a színészek kellően hitelesen nyújtották a professzorokat, ki-ki a neki kijutott szerepet, így kaptunk mogorva oktatót, túlbuzgóan vallásos személyt, és egy olyan hallgatót, is, aki még hajlandó meglátni a csodát – ami vagy van, vagy nincs.

azoslako.1

A záró szcéna szívbemarkoló, és felfedi a leplet mindenről. Nem mondom, hogy ez a legmeghatározóbb darabja a történetnek, de mindenképpen fokozza a katarzist és azt a mély mondanivalót, amit Az őslakó közvetít. Igazi mese felnőtteknek, akik még hisznek a hihetetlenben, és hajlandóak nyitott elmével járni a világban. Mert vannak olyan történetek, ahol nem a megérkezés számít, hanem maga az utazás, és olyan mesék, amikről nem kell tudni, hogy igazak-e!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés:Cosplay Portré: Lord Halgor | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.