Once Upon a Time 3. Évadértékelő – Soha Birodalma

Sohaország. Egy olyan hely, ahol minden lehetséges, varázslatos, és ahol csak az élheti túl, aki furfangosabb Pán Péternél. Illetve Óz birodalma, melybe ez alkalommal nem mi sétálunk el az arany úton, hanem annak boszorkánya keseríti meg hőseink életét. Lássuk, ezúttal hogyan birkóznak meg hőseink a kihívásokkal.

OUT2

Mielőtt hozzálátnék boncolgatni az évadot, le kell szögeznem, hogy a szezont felölelő történetet, szinte pontosan ketté tudom szedni, itt jelenik meg az a felépítettség, és jól átgondoltság, amit a második évadban hiányoltam. Szépen egymásba vezetődik a két mesevilág, és most valahogy minden a helyén van.

Az első 12 rész Sohaországba kalauzol bennünket, amint Emma (Jennifer Morrison), Hook kapitány (Colin O’Donoghue), Daliás Herceg (Josh Dallas) Hófehérke (Ginnifer Goodwin) Regina (Lana Parrilla) és Rumpelstiltskin (Robert Carlyle) a Jolly Rogeren, vagyis Hook kapitány hajóján együtt útra kelnek, hogy megmentsék az elrabolt Henryt (Jared Gilmore). Ám mielőtt tényleg azt gondolnátok, hogy Sohaország ugyanolyan varázslatos, mint az ismert mesében, ki kell, ábrándítsalak titeket. A tengerben vérszomjas sellők élnek, legtöbbször sötétség, és köd borít be mindent, egy gonosz árnyék képes arra, hogy szimplán csak kiszippantsa az emberek lelkét, a sziget ura Pán Péter (Robbie Kay) pedig minden, csak nem kedves – ahogyan az Elveszett Fiúknak nevezett csatlósai sem. Pán célja az, hogy megszerezze annak a személynek a szívét, aki a legjobban hisz, és úgy véli, hogy Henry szíve az, amit keres.

OUT 1

A gonosz motivációja egyszerű és érthető. Nem lapos, nem elcsépelt, és a róla kiderült információk fényében még inkább meg lehet érteni mi is mozgatja őt előre. Robbie Kay talán a legjobb választás volt a karakter eljátszására, hisz annak ellenére, hogy aranyos tinédzser kisfiú feje van, idegesítőbb arcot, hangot, és színészi játékot keresve se tudok találni széles e birodalomban… Az ellene induló kis csapat fejlődése pedig lenyűgöző. Ellenségekből bajtársak lesznek, és egy időre félre teszik a múltból magukkal cibált sérelmeket, ez pedig megmutatja, hogy együtt bármire képesek, mindezt a komolyság mellett csípős megjegyzésű, habkönnyű humorossággal teszik.
„Sohaországban a képzelet féktelenül tombol”- mondja Rumple, és nagyon is igaza van. Ezen a helyen igazából talán nem is Pán a gond, hanem maga a világ ahová csöppentek – hisz minden, ami körül veszi őket ellenük dolgozik. Emmának és a többieknek pedig be kell látniuk, hogy az egyetlen mód, hogy hazavigyék Henryt, ha elfogadják Péter játékszabályait, és megpróbálják megverni a saját játékában. Ám ez korántsem olyan egyszerű, hiszen a fiú azon mesterkedik, hogy lelki terrorban tartsa őket, megvezesse a lelküket, és szétzilálja az amúgy sem mindig összetartó csapatot. A másik front Henry akiben azt az érzést próbálja meg erősíteni, hogy Emma elhagyta, ő is csak egy árva,és így egy az eltűnt fiúk közül. Henry természetesen hisz. Erősen, kitartóan a végsőkig szerető családjában, ám Pán pszichológiai hadviselésének még a legigazabb hívő sem nagyon tud ellenállni, aki naivsága miatt a végén elhiszi Pánnak, amit jó pár részen keresztül összehordott neki – annak ellenére, hogy a családja tényleg ott van.

OUT4

Ez a része az évadnak számomra a legizgalmasabb, hiszen hőseink olyan terepen mozognak, ahol a legbátrabbak sem mindig állják meg a helyüket. Az ok okozati összefüggések szépen összeszedettek, jól tálaltak, minden pontosan akkor derül ki, amikor a nézőnek szüksége van az információra, nincs a képébe nyomva minden egyszerre.

Az évad második felének gonosza az Óz birodalmából származó nyugati boszorkány – vagyis csak azt hisszük első látásra. Nagyon nehéz erről úgy beszélni, hogy nem árulok el semmi fontosat, hiszen ahogy a Sohaországi kalandjuk lezárult, az igazán drámai, megrázó, és szívet tépő, de koncentráljunk erre a vicsorgó zöldségre. Zelena (Rebecca Mader) a megtestesült irigység. Csak azért lép be a képbe, hogy elragadjon mindent azoktól, akik megkeserítették az életét, még ha közvetlenül nem is érintkeztek vele, vagy nem ismerték. Úgy érzi, jogában van elvenni jussát, melyet az élet megvont tőle, és annak a helyébe lépni, akinek ő kellett volna, hogy legyen.

OUT6

Nem szeretném lelőni a poént, hogy Zelina kihez köthető egy testvéri viszonnyal, de a lényeg, hogy úgy érzi, minden, amit az a személy kapott az övé kellett volna, legyen, és emiatt tűzön, vízen – főleg vízen – képes átmenni, hogy elégtételt vegyen. Azonban azt hiszem Zelena legbelül nem a környezetére dühös, hanem egyszerűen csak sorsának áldozata, de ezen is tudott volna változtatni, ha nem önti el lelkét az színtiszta, zölden bűzölgő irigység, mely az alapjába véve jó lelkét bemocskolta.

Zelena fondorlatos módon, ravasz tervvel nehezíti hőseink sorsát, s néha már azt hisszük visszavették az irányítást, ez a nő mindig képes alaposan beleköpni a levesükbe, míg nem egyszer csak valóban megszabadulunk tőle.Azt érezhetjük, hogy ez már sok, hogy elegünk van a „itt már mindenki mindenkinek a mindenkije” szindrómából, mert, hogy a felszínen ez a szappan operás momentum van, ám nekem mégis nagyon tetszik, ahogy az újabb mesehősöket hozzáfűzik a meglévőkhöz, legyen az akár egy ilyen módszer is.

OUT3

Az Óz birodalma Arc szintén jó, főleg ahogy visszakapjuk Emmát, és látjuk, mint kezd el kibontakozni az új kapcsolata. Vicces mindig látni, ahogy előkerül egy újabb gonosztevő és ismét bonyodalmat okoz, a hősök bátran felveszik a harcot, de már nagyon unják. Szeretnének végre békében élni, nevelni a gyerekeket, boldogok  lenni, de mindig jön valami újabb megoldandó probléma.

Az évad lezárása az egyik legjobb rész, hiszen Emma és Hook közös kalandjáról van szó, és az minden csak nem unalmas. Ebből a kalandból viszont egy, a halálból visszatért nem kívánatos embert kapunk, meg egy varázstárgyat, amiből elszabadul a Jégkirálynő.

OUT5

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.