Kiera Cass: A koronahercegnő

theheir

Vannak olyan könyvek – bár ez a jelenség filmek esetében talán gyakrabban előfordul –, amik csakis az eredeti sikere miatt kapnak folytatást, annak ellenére, hogy a történet ezt nem indokolja. Viszont vannak olyan esetek is, mikor bár az eredeti sztori teljesen lezártnak látszik, a folytatásnak mégis van értelme, sőt, az tudja is hozni az addig megszokott színvonalat. Szerencsére A koronahercegnővel is ez történt.

Húsz év telt el azóta, hogy America Singer „megnyerte” a Párválasztót, és hozzáment Maxon herceghez, aki hamarosan el is foglalta Illéa trónját. Az ifjú király első intézkedése az volt, hogy lassan megkezdte megszűntetni az emberek életét addig szigorúan meghatározó kasztrendszer – ez a reform azonban nem hozott teljes sikert, hiszen a kasztok közti ellentétek még most, két évtizeddel később is problémákat okoznak. Ekkor pattan ki Maxon fejéből a remek ötlet: hogy eltereljék a nép figyelmét, és egy kis időt nyerjenek, hogy a dolgok végére járhassanak, ismét megrendezik a Párválasztót. Csakhogy ez alkalommal nem egy herceg, hanem egy hercegnő keres társat magának – Eadlyn America és Maxon elsőszülött gyermeke – bár csak hét perccel idősebb ikerfivérénél, Ahrennél –, és köszöni szépen, nem kér az egész hercehurcából. Végül azonban mégis belemegy a tervbe, hogy segítsen apjának, ám el is dönti, hogy majd szépen lassan hazakergeti mind a harmincöt jelöltet. A palotát ellepő fiúk viszont hamarosan rádöbbentik, hogy rosszul áll hozzá nem csak a versenyhez, hanem a saját életéhez is.

Ami továbbra sem az írónő erőssége, az a külső konfliktus – az egykori kasztok közti feszültség – bemutatása, de ezt még meg lehet neki bocsátani, mivel ez a probléma csak a valódi konfliktus kiváltójaként és háttereként működik, a palotába, ahol a tényleges cselekmény zajlik, ez csak alig, hírek szintjén ér el. A regény valódi központi problémája azonban Eadlyn jellemfejlődése – na, és ez az, amihez Kiera Cass nagyon ért.

Míg az eredeti trilógiában America képtelen volt észrevenni saját erényeit, addig Eadlyn pont, hogy a hibáival nincs tisztában – ezek leginkább abban merülnek ki, hogy a fiatal koronahercegnő nincs tisztában azzal, hogy kötelességeire hagyatkozva mennyire elvágja magát másoktól, mennyire képtelen a körülötte élőkkel egészséges viszonyt kialakítani, miközben egyesekhez – például fivéréhez, Ahrenhez – szinte már egészségtelen módon ragaszkodik. Ezeket a problémákat mind érinti a regény, méghozzá olyan hangnemben, hogy Eadlyn végig teljes mértékben szimpatikus karakter marad, akinek származása ellenére problémai annyira univerzálisak, hogy könnyűszerrel képesek vagyunk azonosulni vele.

A másik dolog, ami rettenetesen tetszett, az az erőviszonyokban bekövetkezett változás volt – még az eredeti trilógiában a nézőponti karakter, America egy volt harmincöt közül, akik a herceg kegyeiért versenyeztek, ráadásul már csak neme miatt is meg kellett húznia magát, és így kiszolgáltatott helyzetbe került, addig most Eadlyn kegyeiért versenyeznek – azonban srácok. Még az előző Párválasztó jelöltjei viszonylag csendben epekedtek, addig ezek a srácok bizony rendesen keresik a bajt – van, hogy még ölre is mennek egymással –, és bizony nem is mindig hajtanak fejet Eadlyn rangja előtt. Ez pedig olyan dolgokra is lehetőséget adott az írónőnek, hogy olyan témákat érintsen, mint például a szexuális zaklatás, a hímsovinizmus, és a tisztelet teljes hiánya.

Emellett azonban számos olyan új, férfi karaktert is bemutat, akikbe akarva-akaratlanul is belezúg az olvasó – főleg a regény utolsó harmadában, mikor végre Eadlyn is kezd megnyílni feléjük. Ráadásul az eredeti trilógiával ellentétben, ahol azért mégiscsak tudni lehetett, hogy Maxon végül Americát fogja választani, itt bizony egyelőre nem lehet eldönteni, hogy ki is lesz a végső befutó – nekem is több jelöltem van, akik közül nem tudnék választani. Akik közt – hogy azért mégis csak írjak valami személyeset ezekről a srácokról – ott van például Henri is, egy bevándorló, aki alig egy éve él Illéában és nem beszél angolul, ezért folyamatosan tolmácsa, Erik segítségére szorul. Ezzel megint csak érdekes témát vet fel az írónő: vajon a nyelvi szakadék útját állhatja a szerelemnek?

A sorozat egyelőre úgy néz, a következő kötettel fog véget érni – aminek egyelőre még nincs címe –, így hát még egy könyvön keresztül izgulhatunk majd, hogyan is ér véget Eadlyn története. Annyi biztos, hogy én azonnal le fogok csapni arra a regényre, amint kijön.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.