Zárvány a város alatt – Neil Gaiman: Sosehol

neil_gaiman_sosehol_b1-b4

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy időnként nem találom a helyem a világban. Így van ezzel a Sosehol (Neverwhere) főszereplője, Richard Mayhew is: sikeres a földhözragadt munkájában, van barátnője és lakása is – a mi világunkban ő egy sikeres ember, de hogy milyen monoton ez a világ, az csak akkor derül ki, amikor akaratán kívül a London alatti London, a felső város logikáján kívül álló időzárvány, egy (látszólag) minden racionalitást nélkülöző hely fogságába esik.
Richard a végzetes döntést akkor hozza meg, amikor az utcán talál egy sebesült, félholt lányt, akit ahelyett, hogy kórházba szállíttatna (merthogy a lelenc nem akar orvost), a barátnőjét és aznapi fontos programját hátrahagyva a lakásába visz. A lány nagyon furcsa, mintha egy másik világból jött volna – a neve egyébként Ajtó –, és miután felépül, távozik, főszereplőnk élete pedig Felső-Londonban mintha soha nem létezett volna. Próbál bemenni a munkahelyére, vagy csak élni tovább az életét, de az emberek nem veszik észre, a lakásába új lakójelöltek érkeznek, miközben ő éppen fürdik, a metró rácsukja az ajtót, a munkahelyén pedig értetlenkedve közlik, hogy soha sem dolgozott náluk Richard Mayhew nevű ember.

author-neil-gaiman-lost-his-laptop-full-of-private-material

Miután a minden tekintetben ügyetlen, esetlen fiú belátja, hogy nem maradhat a fenti világban, Ajtó hátrahagyott nyomain elindul az ismeretlen Alsó-Londonba. A közvetítő kapocs a két világ között a metró-aluljáró, valamint egy hajléktalan, ami szerintem zseniális ötlet, mert nincs náluk rejtélyesebb városi népség. Richard a város alatt egy olyan csoporttal találkozik, akik a patkányokat nemes urakként tisztelik, térkép nélkül eligazodnak a feltérképezhetetlen alagutakban, és meseszerű, mitológiai lények állják útjukat. Kiderül, hogy Ajtót két hidegvérű, démoni alak üldözi, és az egyetlen, aki segíthet neki, egy angyal – de ebben a világban semmi sem az, aminek gondolnánk, és ez ugyanúgy igaz a kiúttalan csatornákra, mint a bennük élő különféle lényekre. Ajtó és az őt fizetségért és tartozásból segítő de Carabas márki, a főszereplő pozitív útitársai is csak kelletlenül, morogva egyeznek bele, hogy Richard velük tartson, másrészt pedig azért, mert Ajtó belátja, hogy ebben a világban kívülállóként egy napot sem bírna ki egyedül.

Bár úgy tűnik, hogy Gaiman mesei világot alkotott – ez igaz is –, szó sincs tündérmeséről. Egy kegyetlen, kiismerhetetlen, irracionális és félelmetes világba nyerünk bevezetést a hőssel egy időben, ezért könnyen azonosulhatunk a félelmeivel, de ahogy a cselekmény előre halad, mi is egyre járatosabbak leszünk az alagútrendszerben. Ez az idegenséget keltő, creepy, spooky és hasonló jelzőkkel ellátható Alsó-London minden, ami a felsőből kimaradt: amit a racionális szervezettség, a történelem és a lineáris idő kivet magából, mint valami mellékterméket, az zárványként itt ragad, ahol a tér és az idő is összekuszálódott.

a26cffc80ee3c6826d0ea68d47f0d75c

Neil Gaiman fantáziája egy izgalmas, sötét színezetű világot alkotott, amely a sötét zsákutcáival együtt is színesebb, mint amilyennek a mi világunkat ábrázolja, és ahogy gyakran érezzük magunkat benne. Egyetlen hibát tudok csak felhozni, amit gyakran hallok is az íróval kapcsolatban, de a fantázia és a világ gazdagsága bőven kárpótol érte, főleg, ha nem vagyunk rá fogékonyak: ez pedig a karakterek személyiségének kidolgozatlansága. A Sosehol leggonoszabb és legpozitívabb szereplői majdnem ugyanúgy beszélnek, talán csak Ajtó a kivétel. A két démon, akik a lányt üldözik, szívtelenségük mellett kedélyesen és egyébként nagyon szellemesen beszélgetnek egymással és mindenkivel, ami végül is összeegyeztethető azzal, hogy mesebeli lények, de hogy Richard is ugyanígy beszél, az már inkább furcsa és gyerekes. A szereplők reakciói az életveszélyes helyzetekre olyan súlyúak, mintha csak egy kimaradt reggeliről lenne szó, a szereplők pedig nagyjából úgy is reagálnak, mint az éhes gyerekek. Személyiségfejlődést épen ezért nem is várhatunk, sem mélyenszántó filozofálást, de cserébe nagyon szellemes, poénos párbeszédeket olvashatunk, miközben lassan és észrevétlenül minket is behúz s zárványba foglal a titokzatos, ijesztően vonzó Alsó-London.

20f4871236b928f3f352ea86a5070d43

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.