Michael Crichton: Jurassic Park

A Jurassic World után szörnyű dinólázam támadt (akárcsak bármely Jurassic-film után), így kapóra jött a kirakatban megpillantott szomjoltó. Szerencsére nem okozott csalódást, ha azt nem számítom bele, hogy elég kiábrándító dolog, amikor egy könyv véget ér. Nem is tudom, ki találta ki azt a hülyeséget, hogy a könyveknek vége legyen.

jurassic-park

A könyvet kinyitva már az első oldalon szembetaláljuk magunkat az ismert szereplőkkel: Alan Granttel, a paleontológussal, John Hammonddal, a pénzeszsákkal és Ian Malcolmmal, a matematikussal. Hammondmár évek óta zaklatja Alant és AIant furcsa kérdésekkel egy projecthez, aminek a mibenlétét azonban nem hajlandó elárulni. Most azonban eljött az idő, hogy lerántsa a leplet a nagy titokról és kutyafuttában sürgeti tudósait, hogy elutazzanak a szigetére. Odaérve olyan látványtárul a szemük elé, amire senki nem számított: élő, lélegző dinoszauruszok. Hammond a két unokáját is a szigetre invitálja, mondván, a gyermeki reakció az igazi.

A park azonban még nincs kész. Problémák vannak a pterodactylusoknál, a növényevő dinók pedig gyakran betegeskednek. Mindezeken Ian persze meg sem lepődik, mivel ő már rég megmondta, hogy halálra van ítélve ez a kísérlet, és mindezt igazolja is a káoszelmélettel, amit előszeretettel veséz ki minden adandó alkalommal. A problémák gyökere persze visszavezethető Hammond tudatlanságára, akinek ugyan vannak tudósai, viszont nincsenek jó kérdései. És ez az, ami végül hatalmas kalamajkához vezet – és számos ember végzetéhez is.

Betéve tudom az összes Jurassic Park-filmet, annyiszor láttam már mindet, így természetesen arra számítottam, hogy ugyanezt fogom kapni a könyvben is. Habár az igazság közel van, de nem ilyen formában. A könyv számos jelenettel gazdagítja még pluszba a történetet, és bár az alapok közösek, tulajdonképpen merőben más. Ez persze nem ad okot csalódottságra, ugyanis az írás remek. Az a fajta darab, amire nagyon büszke vagyok, hogy a polcomon van, és amit bizonyára sokszor elő fogok még venni életem során.

Egyébként, hogy fokozzam a dinó-mániás élményt, a könyv sem volt elég – pedig még második része is van – így nemrégiben rábukkantam egy jó kis dinós játékra is, amiről majd írok is nektek, amint lesz elég időm kitesztelgetni benne a dolgokat.

A könyv másik nagy előnye, hogy az író, Michael Crichton nem követte Hammond példáját abban, hogy rengeteg a tudósa, de annál kevesebb a tudása. Néha fárasztó ugyan a sok tudomány, viszont rengeteg érdekes infót tár elénk, és még a bonyolultabb tudományos elméleteket és információkat is úgy adja elő – Ian és Alan karakterén át –, hogy az olvasó megértse.

Ha valaki látta a Jurassic Parkot, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért érdemes belevágnia a kétkötetes kalandba, mert számos élménnyel fog gazdagodni – bár én itt megjegyezném, hogy olyan ritka darab,amit érdemesebb a filmekkel kezdeni.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.