Blood+ (2005–2006), 1. évad

Kevés animét nézek, és egy kezemen meg tudom számolni hányat láttam eddig, ugyan ez lassacskán változni látszik, mégis a műfaj szakértőjének (Hanama) engedelmével, ezúttal én írok egy szériáról. A kiválasztott pedig a Blood+, aminek alaptörténete egy nem túl erős filmen nyugszik, és amit a sorozat nagyon szépen tovább visz. Egyedül a kivitelezés az, ami rossz, de az annyira, hogy sajnos hazavág minden jót a show-ban.

bloodplus.1

Saya egy átlagos iskolás lány, aki remekül sportol, eszes, együtt él nevelőapjával és mostohatestvéreivel. Ám Sayát szörnyű álmok kínozzák, amelyek egy vérszomjas teremtményt mutatnak meg neki, aki valamiért nagyon ismerős a számára. Saya élete azonban fenekestül felfordul, mikor kiderül valódi származása, és hogy ő fajának egyik utolsó példánya. Saya ugyanis egy chiropterán királynő, rajta kívül pedig csak Díva rendelkezik ezzel a „címmel”. A két lány teljesen különálló neveltetést kapott Joel Goldsmithtől, így az egyikük egy butuska fruska lett, míg a másik egy végletekben gondolkozó kislány. A két lány ráadásul sokkal több kort ért meg, hála az alvási ciklusoknak, és a chevalier szolgáiknak. Azonban egymást és az embereket pusztítva felhívták magukra a figyelmet és egy olyan szervezet próbálja megállítani a chiropteránokat, amelynek ez a létezésének célja.

bloodplus.3

A Blood+ alaptörténete egy igen szövevényes és a legapróbb részletekig messzemenően kidolgozott, leírásommal csupán a felszínt karcoltam meg, ugyanis akadnak itt még egyéb titkos szervezetek, különlegesnél különlegesebb lények, kísérletek, kormányprogramok, titkok és múltbéli hibák rendesen. A történetre valóban semmi panasz nem lehet, és ez annak is köszönhető, hogy a sorozat előbb mangaként jelent meg.

bloodplus.2

Azonban a kivitelezésről már közel sem lehet ilyen jót nyilatkozni. A párbeszédek siralmasan gyengék, emberek így nem beszélnek egymással (és nem, az sem mentség, hogy itt nem mindenki ember). Az elejtett tőmondatok mellett a túlmagyarázás a legfőbb probléma, és a kettő között nincs átmenet. A karakterekkel hasonló a helyzet. Míg a háttér remekül kidolgozásra került, addig a személyiségekre közel sem fordítottak ennyi időt az alkotók, így mindenki egysíkú felületesen kezelt és annyi valósághűség sincs bennük, mint a rajzolt karakterek anatómiájában. Saya annyira buta, hogy a már karcolja a növényi lét felső határát, míg díva annyira kegyetlen, amennyire egy gyermeki lélekkel rendelkező lény nem képes az lenni.

Az információadagolás botrányosan lassú és gyenge, ha nem nézek után, biztosan elkaszálom a sorozatot két epizód után, mert érdemben nem történik semmi legalább tíz epizódig, és akkor is alig valami. A chiropteránokról nagyon lassan és köntörfalazva derül ki bármi, de akkor vagy ötször a szánkba rágják.

bloodplus.4

Sajnos a Blood+ egyetlen pozitívum a háttértörténet. A jó hírt azonban a végére hagytam, ugyanis kicsit átgondolva és feljavítva elkészült a Blood C, ami sokkal pergősebb story, az információadagolás is pontosabb, és elég sok olyan dolgot, amire én az előbb panaszkodtam kihagytak belőle, csak éppen ez meg igen kevés epizódszámmal rendelkezik, sajnos.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.