Alkonyat: Napfogyatkozás (2010)

Végre hétágra süt a nap kicsiny hazánkban, ám a világ tinédzserállományának jelentős hányada jelen pillanatban a Napfogyatkozást bámulja. A legeslegelején először is szeretné kikötni, hogy én az igazi rajongók táborába tartozom, azok közé, akik elsőkként az országban olvasták és szerették meg ezt a sorozatot (abban szinte biztos vagyok, hogy a kollégiumomban én voltam az első, akinek megvolt az Alkonyat). És bár a rajongásom az elmúlt közel két évben kissé apadt – ami mondjuk arra tökéletesen jó volt, hogy ma már tisztán látom a sorozat hibáit is -, azért még mindig imádom, és várok minden apró kis morzsát vele kapcsolatban.

De most térjünk csak rá a filmre. Röviden összefoglalva: szerintem az eddigi legjobb Alkonyat-film. A New Moont magasan veri, a Twilightot is lekörözi kissé. David Slade nagyszerűen végezte a dolgát, így hát kaptunk tőle egy viszonylag könyvhű, ám mégsem elnyújtott, élvezhető filmet. Kedves ismerősként láttam viszont az első filmben is feltűnt kézi kamerás felvételeket, valamint a könyv szó szerinti idézésének gyakori megjelenését – külön piros pont Jacob (Taylor Lautner) leveléért.

A színészekkel különösebb problémám ismét nem volt (hacsak nem számítjuk egyre növekvő ellenszenvemet Robert Pattinson irányába, ám ez most nem mérvadó), viszont kár volt lecserélni Rachelle Lefevre-t Bryce Dallas Howardra, ha engem kérdeztek. Rachelle-ben volt valami vadállatias, valami tüzes, ami tökéletes Victoriává tette, míg Bryce olyan, mint egy óriási porcelánbaba. Túlságosan bájos ehhez a szerephez.

napfogyatkozás.3A poénok elég jól betaláltak – mint például Edward (Robert Pattinson) és Alice (Ashley Greene) kis közjátéka az ebédlőben, a „hányszor érettségizel” megjegyzésre -, sokat nevettem a filmen (ami mondjuk a társaságom számlájára is írható, hiszen végigkommentáltuk az egész mozit, és a saját beszólásainkon többet röhögtünk, mint a filmen). Az akciójelenetek nagyon jók voltak, a koreográfia lenyűgöző volt, és az is külön tetszett, hogy Riley (Xavier Samuel) és hadserege, főleg Bree (Jodelle Ferland) nagyobb szerepet kapott, mint a könyvben (itt lehet, hogy kicsit elnéztem valamit, de van egy olyan érzésem, hogy David Slade a The Short Second Life of Bree Tanner-t is alapul vette a filmhez, hiszen az egyik jelenet kísértetiesen hasonlított a fent említett könyv nyitóképéhez). Kifejezetten tetszett még a Victoria (Robert Pattinson) és Riley közt lejátszódó viszony is.

És hogy egy kicsit belemenjünk még az apró részletekbe, hagy emeljem még ki Jessica (Anna Kednrick) beszédét, Bella (Kristen Stewart) pólós takaróját, Charlie (BillyBurke) „komoly beszélgetését” és Jasper (Jackson Rathbone) előtérbe helyezését ebben a filmben (persze lenne még, amit megemlítenék, de azt hiszem, ahhoz még egyszer meg kéne néznem a filmet, és most nem úgy, hogy végigröhögöm).

Most pedig a negatívumok: én, aki többször is olvasta a könyvet, könnyedén megértette, hogy mi történik, ám valaki olyannak, aki mindenféle előismeret nélkül ült be a moziba, elég nehéz dolga lehetett. A jelenetek gyakran ugrálnak, nincs semmiféle összekapcsolás közöttük, gyakran én is kapkodtam a fejem, hogy most hol is vagyunk. Valamint némi problémát érzékelek az idővel is: a film elején Bella azt mondja, hogy (bocsánat, nem tudom szó szerint idézni) „I have English final tomorrow” – vagyis angol záróvizsgája lesz másnap. Viszont mikor Bella elmondja Jacobnak, hogy az átváltoztatását az érettségi utánra tervezik, Jacob kifakad, hogy már csak egy hónapja van. Kérdem én, a záróvizsga és a ballagási ceremónia között csak egy hónap telne el? Illetve, azt sem értem, hogy Bella, aki az éjszaka nagykabátban, hálózsákban majd’ meg akart fagyni, hogy-hogy másnap reggel egy szál trikóban és ingben mászkál? Illetve kisebb bakinak könyvelném még azt el, hogy Jasper is most ballagott, mikor a könyvben ezt már az előző évben megtette – de ezért ne David Slade-et okoljuk, hiszen Jaspert már az elődje hagyta ott. Valamint olyanokról már ne is beszéljünk, hogy ugye a vámpírok elméletben nem változnak, ehhez képest Esme haja teljesen besötétedett, Jasperé meg egyre hosszabb, Alice-é pedig egyre rövidebb.

DF-06110Összesítve, a hibáit is számba véve nekem nagyon tetszett a film, sokkal jobban, mint az előző, és alig várom, hogy újra lássam. Persze az én szavamnak nem kell sok hitelt adni, mert mint említettem: én ízig-vérig rajong vagyok

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.