Soha nem adja fel! – Drakula halott és élvezi (1995)

Ha már a Horrorra Akadva kapcsán felmerült a humor egyik megkerülhetetlen alakjának, Leslie Nielsennek a neve, akkor úgy illik, hogy a következő kivesézendő film egy paródia legyen, ám mégsem a Csupasz Pisztoly – azt majd később. Előtte még jöjjön az a film, ami garantáltan elűzi az Alkonyat fanokat: a Drakula Halott és élvezi.

 drakula1

Filmünkben a jó öreg Leslie alakítja Drakulát, aki beleunva Erdélyi kastélyába és hölgyeibe, újonnan beszerzett kísérőjével, Renfield-el (Peter MacNicol) elköltözik Angliába, és egy ottani gazdag ember lányát szemeli ki arájának. Még az is könnyítés számára, hogy a környezete agyilag nincs nagyon messzire eleresztve, és kicsit sem esik le nekik, hogy ő vámpír, kivéve a kinézett hölgy, Mina (Amy Yasbeck) udvarlójának, Harkernek (Steven Weber), valamint az időközben a környékre meghívott Van Helsingnek (Mel Brooks).

drakula5

Ami elsőre nagyon meglepett, az az, hogy egy viszonylag könnyű témájú kis paródiáról van szó, ehhez képest elég sok vér van benne – főleg vámpíröléskor. De persze Drakula is főleg a szó- és helyzetkomikumokra épít, jó példa erre Van Helsing és Drakula Moldavai nyelven folytatott szópárbaja, vagy a kiszemelt hölgy esti elrablásának nehézsége, főleg ha a dada is vele van egy szobában. Emellett persze kapunk még tipikus vámpír-poénokat (fokhagyma, tükör előtt táncolás stb.), és a kötelező napfényes hangulatot.

drakula2

Színészgárda összetétele is remek az összetétel: Leslie Nielsen persze a kisujján elviszi az egész filmet, de a többi szereplő is kitett magáért: a féltő apuka egy finoman szólva is életügyileg retardált, a romantikus hódoló pont olyan, mintha most lépett volna le egy romantikus regény hasábjáról – némi humorral megtoldva persze –, de az abszolút legnagyobb arc az öreg humorgép mellett  egyértelműen Mel Brooks.

drakula3

Stílusát és korát tekintve persze nem egy mai, frissen sült vámpírról beszélünk, így a régiesen megoldott díszlet és effektek még többet adnak az élményhez – mármint ami a röhögést illeti. Zene nem olyan sok van benne, de a meglévők nagyon szépek, és passzolnak az adott jelenethez (pl: a keringőzene).

drakula4

Aki szereti Leslie Nielsent és a humorát, annak garantáltan el fogja nyerni a tetszését ez a film – úgy meg főleg, ha az illető olyan állásponttal viszonyul a vámpírokhoz – hogy paródiába jobbak, mint a “komoly” filmművekben.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.