Galavant S02E05-06 – Giant vs. Dwarves; About Last Knight

galavant2.3.4

Miért vagyok én úgy ezzel a sorozattal, hogy ha közvetlen az új rész megtekintése után azt is mondom, hogy ez azért nem volt a toppon, de aztán mire eljutok odáig a kritika megírásáig, már csak arra tudok gondolni, hogy imádom ezeket az idiótákat?

Richard azzal ébreszti Galavantet, hogy nagyszerű üzletet kötött: elcserélte a valenciai ékkövet egy sárkányra – ami valójában egy gyík. Ezen a két pasi persze rendesen összeveszik, és útjaik különválnak. Galavant az erdőben összefut egy csapat – kistermetű – óriással, akikkel megegyezik, hogy ő harcba vonul velük a törpék ellen, cserébe pedig az óriások segítenek neki megmenteni Isabellát. A csatatérre érve viszont azzal szembesül, hogy Richard a – szokatlanul magas – törpék mellé állt. Valenciában Gareth bevallja Sidnek, hogy belezúgott Madalenába, azonban Sid erősen ellenzi, hogy ennek ügyében bármit is tegyen. Mindeközben Wormwood tovább szövögeti gonosz terveit, azonban kisebb akadályba ütközik, amikor az egyik meghívott nem válaszol, Isabella pedig elindul, hogy személyesen tudja meg, hogy Jubilee hercegnő vajon eljön-e a menyegzőre.

galavant2.3.1

A második epizódban az elcsigázott és farkaséhes Galavant, Richard és Roberta Galavant apjának birtokára érkezik, akivel hősünk nagyon nem akar találkozni, ugyanis elhagyta őt gyerekkorában. Arnold Galavant házához érve viszont azzal szembesülnek, hogy a visszavonult lovag azóta vívóiskolát nyitott hátrányos helyzetű fiúknak. A körözés alatt álló Sid felkelést szervez Madalena és Gareth ellen, ám amikor az csúfosan megbukik, menekülni kényszerül. A Véletlenek Erdejében azonban összefut Wormwooddal és Barryvel, akikkel kisegítik egymást – ezek után Wormwoodék Valenciába, Sid pedig Arnold Galavant birtokára indul. Mindeközben Valenciában Madalena meglepetésbulit szervez Gareth születésnapjának alkalmából.

Nem tagadom, továbbra is komoly problémák vannak narrációval és a ritmussal: Jubilee hercegnőnek semmi értelme, karakterként teljesen felesleges (és egyetértek egyes Tumblr felhasználókkal abban, hogy színtiszta sokk-faktorként hozták be), a konfliktus Galavant és az apja közt messze nincs rendesen kidolgozva, és emiatt a nagy összeborulás sem túl hihető. A három-négy történetszál még mindig túl sok a húszperces epizódokhoz képest, és emiatt minden kicsit elsietettnek érződik.

galavant2.3.5

De, de, de… egek, ez még mindig tele van remek ötletekkel! És esküszöm, ez a banda idén tényleg betegebb, mint tavaly volt. Az előző szezon lazán kifordítgatta a műfaj konvencióit, de ez az évad ennél még jóval tovább megy, önreflektív és szimplán őrült, ahol pedig nem tudja rendesen megoldani a sztorit, egyszerűen csak poént csinál az ügyből.

Vegyük példának mondjuk a Véletlenek Erdejét – a narráció szempontjából Sidnek és Wormwoodnak találkoznia kellett, de mivel ez kicsit erőltetettnek hatott volna, hát rátettek még egy lapáttal, hogy erőltetettség helyett színtiszta önparódiát kapjunk. Így hát a Véletlenek Erdejében Sid és Wormwood véletlen találkozik, miután Wormwoodéknak kell egy kocsi, véletlenül találnak egyet, Sid venni akar egy lovat, hát véletlen jön valaki, aki elad egyet, és véletlen pont olyan dolgot kér érte, ami van is Sidnél. Briliáns.

galavant2.3.3

Arról pedig már ne is beszéljünk, milyen zseniálisan kerülik ki azt, hogy bonyolult és drága CGI-t kelljen használni: vannak törpék és óriások – akik egyforma magasak, ergo viccet lehet belőlük csinálni –, és van egy sárkány – aki meg egy gyík, és lehet vele poénkodni, hogy ki nézi sárkánynak, és ki gyíknak. Arról már nem is beszélve, hogy egyes jelenetekben fájdalmasan látszik, hogy Richard egy gumigyíkot ölelget.

Egy másik trend, amit észrevettem a szezonban, az, hogy az egyes dalok echte Disney slágerek – vagy néha más számok – visszhangjai. A múlt héten Galavant szerenádja A kis hableány Csókra várját idézte fel a nézőben. Most, mikor az óriások és a törpék serege egymás ellen indult, Robert pedig megpróbálta megakadályozni a csatát, a Pocahontas tetőpontjára emlékeztetett. Sid „buzdító” dala pedig egy az egyben a Les Mis paródiája.

galavant2.3.2

Szóval minden hibája ellenére – márpedig van neki elég – a Galavant továbbra is zseniális, és tele van nagyszerű és beteg ötletekkel, amikben megcsillan az írók géniusza. Meg jelen esetben egy csepp szadizmus is, miután az eheti adag egy kicsit szemét függővéggel ért véget (ami amúgy meg a Gyalog Galoppot idézte fel, de ezen már meg sem lepődök), de én azért nem féltek senkit sem.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.