Grace Klinika S12E16 – When It Hurts So Bad

ga12.16.4

Esküszöm, olyan ez a sorozat, mint egy rossz tündérmese vagy bibliai példázat: három bőséges epizódot három ínséges követ.

Meredith újdonsült udvarlójával tölti az éjszakát, ám ébredéskor bepánikol, és kiabálva kiűzi a férfit a házból, utána pedig őrült, maratoni takarításba kezd Amelia és Maggie felügyelete alatt. Mind Andrew-nak, mind Callie-nek kétségei támadnak a saját párkapcsolatát illetően: Andrew számára kezd egyre terhesebbé válni, hogy gyakornok létére egy szakorvossal jár, Callie pedig nem biztos benne, hogy ugyanott tart a kapcsolatban, mint Penny – amit még tovább nehezít, amikor kislánya, Sofia egy kis sérüléssel a sürgősségire kerül, és Penny látja el. Jackson és April kapcsolata továbbra sem rózsás, amit csak még tovább nehezít Catherine Avery látogatása, akinek rejtett céljai is lehetnek.

ga12.16.3

Hát, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán ott, hogy a széria megint visszalépett arra szintre, hogy gyakorlatilag biodíszletnek használják a betegeket. Az egész részben mindössze csak egy igazi beteg volt: egy nagyon kicsi nő, akinek kiugrott a csípője, miután nagyon nagy szexpartnere ráesett. Az alapszituáció persze poénnak nem rossz, a karakterek azonban kiforratlanok, és bár a kezelés közben felmerül pár komplikáció, egy pillanatig sem tudtam izgulni a nőért, mint ahogy együtt sem tudtam érezni vele.

Meredith-től továbbra is herótot kapok, ebben a részben pedig még jobban, mint általában. Igen, értem én, szegény Meredith, megözvegyült, nehéz most neki újra randizni. Igen, értem, hogy ez vívódáshoz, belső konfliktushoz vezet. Meredith azonban nem vívódik, konfliktusa pedig nem belső – Meredith hisztizik, amivel eléri, hogy mindenki körülötte ugráljon. Jó, mondjuk tény, hogy Meredith ideiglenes bekattanása legalább jó indokkal szolgált arra, hogy Amelia és Maggie félretehesse kicsit a saját problémáit.

ga12.16.2

A következő problémám visszatérő dolog: a sorozat szisztematikusan elfelejti, hogy a karaktereknek már gyerekei vannak. Bár az epizódban ezért egy pillanatra feltűnt Meredith két idősebb gyereke (megemlítették, hogy Amelia elvitte őket iskolába, aztán láttuk őket, ahogy hazajönnek), de ettől függetlenül még anyuci lazán elkezdett reggel ordibálni, anélkül, hogy arra bármelyik gyerek felébredt volna. (Az meg már más kérdés, hogy akkor most hány szoba is van abban a házban? Anno még az első évadban Meredith két lakótársat keresett magának, most meg gyakorlatilag hatan laknak ott.) Ez a probléma Callie-nél is fennáll: bár az epizód elején még azt látjuk, hogy Penny ott alszik nála, később kiderül, hogy Sofia még csak nem is tud a nőről – pedig már hónapok óta együtt vannak Callie-vel!

Emellett azt már csak halkan említem meg, hogy a sorozat éppen nagyban azon van, hogy minden egyes valamire való párkapcsolatot szétzúzzon: nem működik a dolog Maggie és Andrew, valamint Amelia és Owen közt – Callie és Penny bezzeg kibékül, annak ellenére, hogy ők a legerőltetettebb, legkevesebb kémiával bíró páros jelen pillanatban (és ezt nem csak én mondom).

ga12.16.5

És alig hiszem el, hogy ezt mondom, de kezdem sajnálni Aprilt – továbbra is a falat kaparom az idióta, begyöpösödött döntései és a struccpolitikája miatt, azonban ami sok, az sok, és Catherine mostani ügyködése már túllépte a határt. Mondjuk ugyanakkor meg Catherine-t mint karaktert továbbra is bírom, mert a saját logikája szerint, a maga törte módján pontosan úgy cselekszik, ahogy tőle az elvárható – viszont teszi azt úgy, hogy egy pillanatra sem válik unalmassá.

Szóval kispadra ültetett betegek, pszichiátriai kezelésre szoruló főszereplők, elfelejtett gyerekek, és lépten-nyomon széthulló kapcsolatok… Hát, gyerekek, ez nem jött át.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.