Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

„Amennyire én tudom, csak két érzelem van, ami a világot mozgatja (…) Az egyik a félelem. A másik a vágy.”

 

Tizenkét napot vett el az életemből, hogy a semmiről olvastam hétszáz oldalon keresztül. Lehet, hogy a következő percben ráesik a fejemre egy tégla, és úgy halok meg, hogy van tizenkét elvesztegetett napom, ami alatt mondjuk megmenthettem volna a világot, vagy valami, ehelyett én ezt az istencsapását olvastam, és ez fáj.

A_boszorkanyok_elveszett_konyve

Elvileg arról kéne szólnia, hogy Diana Bishop történész, született boszi, megtalálja az Ashmole 782 névre hallgató elveszett kéziratot, ami természetesen tele van értékes információval, amit minden más természetfeletti lény is meg akar kaparintani. Sajnos Diana pont egy Matthew Clairmont nevű szexi vámpírral szándékozik megfejteni a könyv titkait, ami végzetes hibának bizonyul, ugyanis romantikus ömlengésük tönkreteszi az egész ígéretesen induló sztorit.

Gyorsan elmondom, mi tetszett, mert az sokkal rövidebb, mint a panaszlistám. Az alapötlet nem rossz, jó kis nyomozgatós történet lehetett volna az Ashmole 782-vel, amiről sajnos a nagy szerelemben teljesen elfeledkeztek hőseink. A boszik háza is ötletes, bár láttam már jobbat is. Ja, és a csini borítón van egy letéphető könyvjelző, aminek örültem, amíg nem kívántam a falhoz vágni az egészet úgy, ahogy van.

És akkor csapjunk a lecsóba, jöhet a rémségek felsorolása. Van ugye a tökéletes főhősnő, Diana. Ha elvileg olyan rohadt okos, akkor miért volt ilyen sötét? Elmondanak neki valamit, 250 oldal eltelik futással, jógával meg smárolással, közben még tizenötször elmondják ugyanazt az infót, és végre leesik neki. És ennek adtak diplomát. Röhej. A külseje is egy kérdőjel. Mégis miért volt szivárványszínű haja? Ha olyan szarul öltözött – és sajnos az élete minden nyüves napján megosztotta az olvasókkal ezeket a nélkülözhetetlen infókat – , akkor miért volt gyönyörű? Miért volt annyi szuperképessége? És ha annyira szuper volt, akkor mitől olyan szerencsétlen és idegesítő? Ráadásul beteges hajlamai lehetnek, mert begerjed attól, hogy a szívszerelme felfal egy nyomorult szarvast. Valaki hívjon gyorsan egy szexuálpszichológust!

Az egész szerelmi szál nevetséges, pár hét alatt úgy egymásba zúgnak, hogy már a gyerekeket tervezgetik. Persze ez nem is csoda egy olyan rémes pasi mellett, mint Matthew. Parancsolgat, begőzölt tyúkanyóként terelgeti a csajt, szűzies és önmegtartóztató. Csak békeidőben szexelünk, nem tudtátok, kis butusok? Rémes! Ó, és akkor még Diana annyira hülye, hogy mindent megcsinál, amit mondanak neki, ahelyett, hogy helyretenné a hatalommániás, uralkodó hajlamú pasiját és bezárná egy koporsóba. Aztán leszögezné, elásná, betemetné, és ültetne rá egy fát.

Emellett úgy látom, máris klasszikussá avanzsált a muskátliként az ablakban trónoló vámpír képe, ugyanis Matthew is előszeretettel csodálja hortyogó szerelmét. Soha az életben nem fogom megérteni, ez mire jó. Ahogy a jógázó vámpírokat sem, vagy azt, hogy miért eszik bogyókat meg diót. És hogy miért horkol. Megfizethetetlen lehet a durmoló vámpír képe.

A narráció is idegtépően borzalmas, hála Dianának, aki életének minden jelentéktelen és unalmas mozzanatát megosztja a néppel (mit evett, mit vett fel, hová ment, hányszor zuhanyozott, milyen meleg volt a fürdővíz), miközben a fontos infók üvöltve követelnének figyelmet. Ja, bocs, az Ashmole 782 nem fért bele a könyvbe, az első száz oldal után kiszorította a teafű meg a lovak.

Rengeteg felesleges rész is van a könyvben, ami sehová nem viszi előre a cselekményt, vannak konkrét fejezetek, amik egy az egyben a jógáról, a főzésről és a lovaglásról szóltak. Nem tudom, mit érne az életem, ha ezek kimaradnak belőle.

Sajnálatos módon az írónő a vége felé megpróbálkozott belevinni néhány csavaros fordulatot, de bár ne tette volna. Csak még egy rögöt dobott a történet sírjára.

Ezek után szent kötelességemnek érzem, hogy mindenkit eltántorítsak ennek a könyvnek az olvasásától a saját érdekében. Elvileg trilógia lesz és már megjelent magyarul a második rész, de én akkor se nyúlnék hozzá, ha fizetnének érte, nemhogy még el is olvassam.

 

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.