Vissza Hozzád – The Best of Me

1751785-20150216-k4ibjO

Van Nicholas Sparksnak szomorú lezárású könyvadaptációja… de ez a film nem szomorú, ez lyukas…
Vigyázz Spoileres tartalom!

letöltés

Amanda és Dawson a középiskolában ismerkednek meg és szeretnek egymásba, ám megnehezíti románcukat Dawson bűnűző családja, akik nem hagyják tanulni, ezért elszökik otthonról, és egy idős ember Tuck garázsában köt ki, aki segít a fiatal srácnak, hogy talpra álljon. Minden jól megy, ám egy tragédia huszonegy évre elválasztja a szerelmeseket, míg egy nap újra nem találkoznak közös barátjuk Tuck temetésén. Így mindketten visszatérnek oda ahol elhagyták egymást, felszínre törnek a sebek, a megoldás pedig szép, de űrt hagy maga után, amit elfelejtettek befoltozni.

17-the-best-of-me-review.w1200.h630

Tehát, van egy jó alap ötletünk. Szétszakadt szerelmeseket újra összehoz kettejük közös ismerősének halála. Nincs ezzel semmi gond. Ám a problémám nem is a felszínen gyökerezik. Valahogy az egész film nézése közben azt éreztem, hogy itt konkrétan senki nem tudja, hogy hol van.  Nem olvastam a könyvet (még) de remélem, hogy Nikolas Sparks nem úgy írta meg a karaktereit, mint ahogy itt viszont láthatjuk őket a filmben. Konkrétan zombi módjára kóvályognak, nem cselekszenek úgy, ahogy a múltban bemutatott jellemük megkövetelné azt. Ez nyilván abból adódik, hogy nem láttuk az eltelt huszonegy évet, és ez piszkosul zavaró. Nem tudjuk például megérteni, hogy Dawson mit élt át a börtönben.  Mikor kijött, miért nem kereste fel Amandát?  És ez még csak egy megválaszolatlan kérdés, a sok ezer közül.

The_Best_of_Me_6711085

De tovább megyek, nem hogy a szereplők nincsenek jól megírva, a cselekmény se működik, pontosan e miatt az eltelt, be nem mutatott huszonegy év miatt. A múltbéli jelenetek, tökéletesek. Megkockáztatom, hogy a két fiatal színész Luke Bracey, mint Dawson és Liana Liberato, mint Amanda tudja egyedül, hova is csöppentek. Őszinték a gesztusaik, átgondoltak, élőek, érezhetőek. Ellenben James Marsden és Michelle Monaghan zombi üzemmódban tolják végig az összes felnőtt jelenetet. Szinte ugyan azzal az arccal. Nosztalgiázgatnak a lakásban, ahol sokat voltak együtt, látjuk, hogy melegednek újra össze (vagy hát próbálkoznak csak egy árva szikra nem pattan fel) miközben ugye látjuk a flashbackeket és ezerszer meggyőzőbbek, mint a jelen béli események. Annyival megrázóbbak, felkavaróbbak, hogy legszívesebben átugrottam volna, minden jelenben játszódó jelenetet. A legszebb jelenet, mikor Tuck fiának szólítja Dawsont, zseniális lett. Tuck drámája is szívszaggató, és Gerald McRaney nagyon meggyőző. A múltban történt tragédia pedig sokkal drámaibb, mint a jelenben, így a legnagyobb érvágás a lezárás. Azért nem tudtam sírni a végén, és meghatódni, mert nem volt min. Úgy értem, igen elment, és feláldozta magát, de valaki olyanért, akit nem ismertünk meg. Nem lett fontos a számunkra, így nem tudjuk értékelni az ő, elvesztését olyan szinten, hogy az megrázzon bennünket. Így ez nagyon lyukas nekem. Mert a halála végül is értelmet nyert, nemessé vált, de keserű szájíz maradt utána, ami nekem idegen egy Séta a Múltban, vagy egy Szerencse Csillag után. Remélem a könyv jobban sikerült.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.