Fotós Körkép: A kisördög és a Bagoly

vkony.1

Név: Vékony Csaba

Nick: V-kony

Csillagjegy: Szűz

Szülőváros: Kerepestarcsa

Foglalkozás: Informatikus

Kedvenc film és sorozat: Star Wars saga és Supernatural

Kedvenc videójáték: mostanában Diablo 3

Háziállat, kiskedvenc: Van, puli

 Miért kezdtél el fényképezni, mi inspirál téged benne?

A fotózás 13 évesen kezdett el érdekelni, mikor is a GTA: Vice City-ben felfedeztem ezt a lehetőséget és jó pár napot csak azzal töltöttem el, hogy mindenhonnan fényképeket készítettem a játékban. Később elmentem az egyik Star Wars Klubnapra és valahogy éreztem az Erőben, hogy vinnem kell a családi fényképezőgépet a rendezvényre és nem bántam meg, ott a jelmezeseket tudtam vele fotózni – akkor még jelmezeseknek hívtam őket, nem ismertem a cosplay szót. Nem csak klubnapokra jártam el anno, hanem mondjuk a BNV-re is, ahol azt láttam, hogy mások fényképezik a kiállítást, így legközelebb már én is fényképezőgéppel mentem, mint ahogy később a Budapest Game Show-ra is magammal vittem. Ott láttam, hogy a többi ember nem csak a kiállítást, rendezvényt, színpadot fényképezi, hanem a hostesseket is és így én is kaptam az ötleten és elkezdtem őket fényképezni. A következő BGS-re pedig már úgy mentem ki, hogy hostesseket fogok fényképezni. A következőn pedig a rendezvény nevet váltott, PlayIt lett belőle és a videojátékok mellett megjelentek rajta a cosplayesek is, mivel a HoldfényCon cosplay rendezvény is vele együtt volt. Akkor fordult egyet az életem és a hostessek mellett már a cosplayeseket is elkezdtem fényképezni. Már ekkor megismertem pár CP-st, akivel azóta is jóban vagyok. Mivel ezek a fotózások nagyon tetszettek, így elhatároztam, hogy veszek magamnak egy saját gépet, egy Samsung Pl210-es kompakt gépet. Pár napra rá ki is próbáltam a Hungexpón megrendezésre kerülő Video Games-en.

Egyik hétvégi utam során láttam pár cosplayest a villamoson és nagyon bánkódtam amiatt, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem, hogy megörökítsem őket, viszont kihallottam azt, hogy egy bizonyos MondoCon cosplayes rendezvényre tartanak. Fél évre rá kimentem és vittem a fényképezőgépemet is, hogy fotózzak. Belépve a területre pedig megértettem, hogy én erre születtem. Az eddig megélt dolgok jelzés értékűek voltak számomra. A fotózás pedig meghozta a kedvemet arra is, hogy ne csak Conokon, hanem más rendezvényeken is fotózzak és egyre jobban vágytam arra, hogy egy komolyabb géppel tegyem ezt. Mivel ekkor már ismertem egy fotós srácot és az eddigi munkáim alapján felvettek egy amatőr fotós facebook csoportba, kikértem a véleményüket az új géppel kapcsolatban és napokon belül meg is lett a Canon EOS1100D-m kit obival.

Az inspiráció? Hm… Szeretek szép dolgokat megörökíteni. A fotózási korszakomat viszont teljesen máshogy kezdtem el, mint ahogy mások teszik. Az én életemből kimaradt a bogár, rovar vagy a virág fotózása, azaz nem makróztam szinte soha. Én a lefelé tekintés helyett fölfelé tekintettem és a felhőket kezdtem el fotózni. Egyik-másik felhőkről készült képem még nyomtatott országos sajtóban is megjelent. Visszatérve a szép dolgok megörökítésére! Mint már mondtam, a Conon éreztem azt, hogy erre születtem, mivel mi lehet szebb és jobb dolog annál, hogy olyan kreatív és ügyes embereket és kosztümjüket örökítsek meg, mint a cosplayesek? Akik szívüket, lelküket, erejüket, energiájukat, pénzüket ölték bele, hogy a lehető legjobb karakterhűséggel jelenítsék meg kedvenc karakterüket. Azzal, hogy lefényképezem őket, nem csak a Conra járók, hanem mások is részesülhetnek abban a csodában, hogy láthatják két kezük munkáját.

Mivel pedig vágytam arra, hogy még jobban visszaadhassam a valóságot, beruháztam egy komoly gépre, ami szebben és jobban mutatja meg a cosplayesek világát.

vkony.2

Milyen volt az első conod?

Mint mondtam, elképesztő. Addig csak az SW klubnapokon, majd a PlayIt-en találkoztam velük, de a Conon elképesztő méretet öltött és ölt a számuk. Egyik pedig jobb volt, mint a másik. Olyannyira részletesen kidolgozott kosztümök voltak, hogy leesett állal néztem őket. Ekkor eszméltem rá arra is, hogy nemcsak nagyon kreatívak és ügyesek, de aranyos, kedves emberek is, könnyen lehet velük ismerkedni, akár barátkozni is. Sajnos nagyon hamar eltelt az idő, mire kettőt pislogtam, a memóriakártyámon több száz kép volt, az idő pedig estére hajlott.

 A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik?

A család nagyon támogat, örülnek, hogy végre kimozdulok és olyan hobbim van, ami csak a javamat szolgálja, amitől fejlődök, nyílik előttem a világ. Sosem okozott gondot számukra az, hogy eljárok fotózni. Barátaim viszont támogatnak, segítenek, örülnek, hogy egyre aktívabb vagyok.

 Van tervben, hogy egyszer te is jelmezt öltesz magadra?

Már tavaly beöltöztem, de lehet, hogy idén is, majd még eldől.

 Vannak kedvenc beállításaid, kompozícióid?

Igen, a portré és az egész alakos. Megfigyelhetőek ezek a régi és az új képeimen is. Más nem igen van, rendszerint rábízom a CP-sre, hisz ő ismeri jól a karaktert.

 Melyik fotósorozatodat érzed a legközelebb magadhoz, és miért?

Fotósorozat még csak egy volt, mert sokáig nem tartottam magam elég jó fotósnak, de az, hogy átlépte az oldalam az ezer követőt már elég jó indok volt ennek ellenkezőjére, így most, hogy már jó idő van, én is belekezdek a fotósorozatokba.

Viszont a 2013-as Cosplayer Expo áll hozzám a legközelebb, azt szeretem a legjobban, mert nagyon jó emlékeim vannak róla, nagyon sok – mára már jó ismerősömmé vált – emberrel ismerkedtem meg ott.  Nagyon jó volt, mert kis területen volt sok CP-s, mégis jó fotókat lehetett készíteni és a hangulat is olyan volt, amit nem felejt el az ember.

 Miként változtatott téged meg a fotózás? A munkában, hétköznapokban segített vagy inkább hátráltatott ez a kreatív élvezet?

Kinyíltam tőle. Végre olyan hobbit találtam magamnak, ami miatt kimozdulhattam, új emberekkel ismerkedhettem meg, új ismerősökre tehettem szert. Pozitív visszajelzéseket kaptam szinte mindenkitől, ami serkentett a magánéletemben is. Mertem változtatni, mertem új dolgokba belevágni.

vkony.3

 Mi a legkedvesebb emléked a cosplayjel kapcsolatban?

A sok olyan ember megismerése, aki barátnak, ismerősnek számít ma már nekem. Akár felületesen ismerem, akár jó barátom, ismerősöm. Akik miatt például akarok így vagy úgy fejlődni.

Konkrétan kedves dolog volt, hogy igaz, hogy kevesen, de felismertek tavaly Dr. Alan Grant-ként a nyári MondoConon és viccesek lettek az így készült képek is. Kedvesnek mondhatom azt a fajta visszajelzést is, amit a CP-sek adnak felém, miszerint kedvenc fotósuknak tartanak, kiteszik az oldaluk profilképének vagy borítóképének a fotóimat, versenyekre küldik a képeimet vagy akár csak miattam jönnek ki (állítólag) egy Conra, hogy én készítsek róluk képet.

Milyen visszajelzéseket szoktál kapni a fotóiddal kapcsolatban, melyik volt rád nagy hatással?

A fotóimmal kapcsolatban mindig csak pozitív visszajelzés ért, kivéve egy jó barátomnál, de ő is csak a fejlődésem miatt mondott negatívat róla, hívta fel a figyelmemet, hogy miben változtassak. Nagy hatással az van rám, mikor tényleg látom, hogy nem csak kedvességből mondja valaki azt a képeimre, hogy mennyire jók, hanem tevőlegesen is érzékelteti ezt velem (megjelenések itt-ott). Mivel nem csak a Facebookra, hanem a DeviantArt-ra is kiteszem a képeimet, így nemzetközi visszajelzéseket is kapok, amik még jobban hatással vannak rám. Nagyon jó érzéssel tölt el az, hogy egyik-másik munkámat hány csoportba osztják meg, hány kedvencnek jelölést kapok rájuk. Iszonyú nagy meló és rengeteg idő oda feltenni a képeket, de az, amit attól a közösségtől kapok, kompenzálja az addigiakat.

 Szereted, ha a cosplayesek maguktól kérne tőled képet, vagy inkább te szeretnél válogatni a jelmezek között?

Szerintem nincs olyan fotós, aki ne szeretné azt, ne legyezgetné a hiúságát az, hogy egy cosplayes odamegy hozzá és ő maga kér tőle képet, mert tudja, hogy mennyire jó is ő, mint fotós. Ugyanígy vagyok én is, mert ez nagyon értékes elismerése a munkásságomnak. Mindig nagyon örülök az ilyen felkéréseknek, de ugyanúgy szeretek odamenni egy szép cosplayeshez, legyen az ismert, vagy teljesen kezdő. Számomra ugyan mindegy, hogy karakterhű a cosplaye vagy csak nagy vonalakban hasonlít az eredeti karakterre. Ha olyan kisugárzása van, akkor odamegyek hozzá képért, még ha csak szekrény cosplayben van is. Plusz én elsősorban magamnak készítem a képeimet, ez az idők során nem változott. Hiába van oldalam, hiába ennyien kedvelik, az elsődleges számomra mindig is az, hogy én mit akarok. Nem a megfelelni vágyás vagy az elvárás miatt, hanem saját magam miatt fotózok. Születtek is már emiatt felkérés lemondások, de én nem szeretnék olyat fotózni, amihez nincs kedvem. Nem az egóm miatt, egyszerűen azért, mert ott nem szívvel-lélekkel tudnék fotózni és akkor elveszne az, amiért egyáltalán az egészet csinálom: a fotózás öröme.

 Van olyan karakter, akit mindig is lencsevégre akartál kapni, de ez idáig nem sikerült?

Nincs, a nagy álmom fotós szempontból nem CP témájú, hanem művésziesebb, elrugaszkodóbb, mese vagy álomszerűbb.

Cosplayerben viszont van, de őket azért nem sikerült, mert külföldiek és így nincs alkalmam őket fotózni. Majd viszont, amikor eljutok olyan szintre (mert akarok ennyire fejlődni), hogy külföldre is kijutok, akkor természetesen őket is le fogom majd fotózni, már csak idő kérdése.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.