Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem

„Mert bár a Halál leánya vagyok és az Ő sötét árnyékában járok, bizonyos, hogy a sötétség néha átadhatja a helyét a fénynek.”

 gyilkos kegyelem

A Gyilkos kegyelem a Halál szépséges szolgálólányai trilógia bevezető része, és nem titkoltan a személyes kedvencem a sorozatból – nem véletlenül.

A történet színhelye a tizenötödik századi Bretagne, főhőse pedig egy Ismae Rienne nevű fiatal nő, aki születésétől fogva Mortain, a halál istenének kiválasztottja. Egy nem éppen szerető apa és egy erőszakos férj elől menekülve Ismae egy távoli szigeten álló kolostorban talál menedéket, ahol a hozzá hasonló lányok Etienne apátasszony szárnyai és irányítása alatt a női fortélyok mellett elsajátítják az ölés művészetét is, hogy orgyilkosokként szolgálják az istenüket.

A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba küldi a lányt, az úton pedig egy jóképű és gyanakvó nemes, Gavriel Duval lesz a kísérője – nem mellesleg pedig az udvarban a szeretőjét is el kell játszania. Ismae-nek nem csupán a nemesek intrikáival és áruló játszmáival kell megküzdenie, hanem a szívét fenyegető új érzelmekkel is. És mintha ez nem lenne elég, hamarosan olyan dolgokra derít fényt, amik alapjaiban rengetik meg a hitét.

 

LaFevers könyvében minden megvan, ami egy remek történethez kell: kidolgozott és érdekes karakterek, izgalom, némi gyilkosság, hiteles világfelépítés, egy kis intrika és egy csipet szerelem. Őszintén szólva engem már Szent Mortain kolostorával megvett kilóra, ugyanis a lelkem mélyén élő kis feminista lelkesen ugrándozott örömében, hogy olyan tökös csajokról olvashat, akik kicsinálják a szemét férfiakat… öhm, úgy értem, igazságot osztanak és kiállnak magukért, a női nemért, meg úgy általánosságban a világért.

Ismae egyből nagyon szimpatikus volt,  kimondottan szeretem az olyan hősnőket, akiket nem kell minden fejezet végén megmenteni. Tetszett, ahogy a kolostorban eltöltött idő alatt pont a sebzettségéből sikerült erőt kovácsolnia. Az is érdekes volt, ahogy szép lassan megvilágosodott és kezdett kétségbe vonni mindent, amiben addig biztos volt, beleértve a hitét és a szívügyeket is. Duvallal is nagyon jól működött közöttük a kémia, imádtam a szellemes párbeszédeiket és a csipkelődésüket. A szerelmi szál is szépen fel van építve, lassan alakul, nem túl hangsúlyos, nem ugranak egyből egymás nyakába, mégis nagyon erős. Duvalról pedig egyelőre csak annyit mondanék, hogy nem kevés női olvasó talált a személyében új álompasira. Nos, maradjunk annyiban, hogy én nem tiltakoznék, ha vele kéne mennem az udvarba.

A történet izgalmas – fura is lenne, ha nem lenne az, mégiscsak gyilkolásznak benne – és fordulatos. Egyetlen szívfájdalmam, hogy hőseinknek olyan irgalmatlanul sokáig tartott, amíg megvilágosodtak a főgonosz személyét illetően. Komolyan mondom, amint megjelent a színen, tudtam, hogy valami nem stimmel vele, de ezek a kis drágák még gondolkoztak rajta egy egész könyvön keresztül. De hajlandó vagyok szemet hunyni ezen hiányosság felett, mert van, ami ellensúlyozza.

A világfelépítésért is odavagyok, mert a fantasy elemek valahogy úgy passzolnak a normális, történelmileg is hiteles világba, hogy akár el is tudnám hinni, hogy mindez megtörtént.

Szóval mindenkinek melegen ajánlom ezt a könyvet, tökéletes kikapcsolódás a nyári napokra. És van folytatása is, amiben ugyan már nem Ismae kapja a főszerepet, hanem fogadott nővére, Sybella; de az biztos, hogy az ő történetén sem fogunk unatkozni.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.