Pán (2015)

IMG_3901.DNG

Van az úgy, hogy ember, céloz, lő, és… nagyon mellé. Na, így járt a Pán is.

Péter (Levi Miller), a kis árva, a második világháború idején egy londoni árvaházban él, amit önző, goromba apácák vezetnek. Mikor az árvaház vezetője (Kathy Burke) megharagszik Péterre és a barátjára, Nibsre, az apátnő eladja az árva fiúkat a kalózoknak, akik az éjszak leple alatt repülő hajójukból köteleket leeresztve kilopják a gyerekeket az ágyukból. Nibsnek (Lewis Mcdougal) sikerül megmenekülnie, Péter azonban a hajón ragad, ami elviszi őt Sohaországba. Itt a hírhedt kalóz, Feketeszakáll (Hugh Jackman) az úr, aki a rabolt gyerekekkel és egyéb rabszolgáival Pixumot, vagyis tündérport bányásztat, ami fiatalon tartja őt. Azonban a hegy, ahol dolgoznak, már javarészt kimerült, másik lelőhely pedig csakis a tündérek országában lenne, amiről viszont nem tudni, hogy hol van. Péter, aki időközben összebarátkozik egy másik bányásszal, Hookkal (Garrett Hedlund), hamarosan bajba kerül, ám amikor Feketeszakáll kivégezné őt, kiderül, hogy a fiú tud repülni – ez pedig nem jelent mást, mint hogy ő az a nagy harcos, akit megjövendölt egy prófécia.

pan4

A negatív kritikák ellenére, amikor elkezdtem nézni a filmet, úgy az első tizenöt percben még kifejezetten tetszett is. Az árvaházi jelenetek kellemesen abszurdak, az éles ellentét a gyerekek és az apácák közt, a maga gyermeteg módján, egészen üdítő, de először még a látvány is tetszett (aztán persze rájöttem, hogy minden arra megy ki, hogy az egész annyira csili-vili és 3D legyen, hogy a néző elfelejtse, hogy semmi értelme a sztorinak). Azonban aztán megérkezünk Sohaországba, beindul a tényleges cselekmény, megismerjük a próféciát… és aztán megy minden a lefolyóba.

Ugye a filmet ért legnagyobb kritika az volt, hogy Tigris Liliomot (Rooney Mara), a „bennszülött” lányt, nem egy indián, hanem egy fehér színésznő alakította. Emberek, ez a legkevesebb, most őszintén – ez Sohaország, és az ottani bennszülettek nem feltétlenül olyanok, mint az amerikaiak (arról nem is beszélve, hogy az eredeti Pán Péter darabot angol író alkotta, akinek valószínűleg nem sok fogalma volt az indiánokról). Vagyis, persze, értem én, hogy miért van a lázongás, meg minden, de a film egyéb hibái mellett ez tényleg eltörpül.

pan3

Ahogy már az elején mondtam, ez a film nagyon mellé lőtt, most pedig azt szeretném kifejteni, hogy pontosan miben is: nagyon egyszerűen összefoglalva a sztorinak nem arról kellett volna szólnia, akiről szólt. Mert hát ugye most Péter van középpontban, akinek, tizenkét éves létére, egzisztenciális és önértékelési problémái vannak, viszont amúgy halálosan lapos és érdektelen. Vagyis azért kéne érdekesnek lennie, mert hát ő van a próféciában, meg mert van pánsípos nyaklánca. Csakhogy azért van benne a próféciában, meg azért van a pánsípos nyaklánca, amit az anyja tette. Mert az egész filmnek az anyjáról kellett volna szólnia! (Csak akkor mondjuk nehézkesen menne a Pán cím, meg aztán a nőket „nem lehet olyan jól eladni”.)

Péter anyja, Mary (Amanda Seyfried), ugyanis harcos volt, egy ponton Feketeszakáll foglya, mert a kalóz szerelmes volt belé, aztán beleszeretett egy tündér, aki megmenekítette és egy napra emberré vált érte, aztán Mary harcolt Feketeszakáll ellen, szült egy gyereket, akiről a saját érdekében lemondott. Ezekről azonban a tényleges filmben csak más karakterek szájából hallunk, meg esetleg látunk róluk egy nagyon gagyin meganimált, stilizált flashbacket (és mit is szoktam mondani, mi az alapszabály? „Ne meséld el, hanem mutasd meg”).

pan2

Szóval Péter lapos, Hook is maximum látványnak jó, Tigris Liliom üres a cselekmény üres eszköze (és szintén szemcsemege), Feketeszakáll meg csak ripacskodik, amit gondolom, hogy Hugh Jackman nagyon élvezett, csak éppen nézni nem túl érdekes, akkor sem, ha éppen valami tündérporral teleszórt CGI-űr közepén kardozik. Esküszöm, az egyetlen karakter a filmben, aki megérintett, az Smee (Adeel Akhtar) volt, ő is csak azért mert bolond, és ezért szórakoztató (vagyis a készítőknek egyedül a comic relief karaktert sikerült összehoznia).

Szóval az összhatás… gagyi. Üres látványfilm kesze-kusza sztorival, középszerű effektekkel és érdektelen karakterekkel, ami egy-két érdekes pillanaton túl nem sok mindent tud felmutatni. Péter pedig az egyik legérdektelenebb hős, akit valaha csak láttam. Szóval igen, igaza volt a kritikáknak: ez a film vacak.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.