Patrick Süskind: Sommer úr története

„Szép álmok voltak – nem panaszkodhatom –, hanem hát csak álmok, és ahogy ez már csak az álmok tulajdonsága, éhesen hagyták végül az embert.”

 covers_94600

Patrick Süskind neve bizonyára sokak számára ismerősen cseng, hiszen neki köszönhetjük A parfüm című regényt. Ennek a rövid kis történetnek az írón kívül nem sok köze van híres elődjéhez, de nagyon kellemes olvasmány. Egyébként én egy ideig azt hittem, hogy gyerekkönyv – aztán elolvastam, és rájöttem, hogy sokkal több annál.

Főszereplője ugyanis egy kisiskolás fiú, akiben semmi különleges nincs: iskolába jár, biciklizik, fára mászik, álmodozik, és persze szerelmes lesz. Süskind az ő történetét meséli az olvasóknak, azt az utat, ahogy a gondtalan gyerekből felnőtt válik. Ez az út pedig sokszor örömteli, sokszor csalódásokkal terhes, de nem lehet megkerülni, bármennyire is szeretne az ember gyerek maradni. És miközben kis hősünk olyan problémákkal küzd, mint a kibírhatatlan zenetanárnő és az ő rémes orra, mindvégig ott van az életében egy titokzatos öregember, Sommer úr, aki mintha egy pillanatra sem ülne le; folyton úton van, és hol itt, hol ott bukkan fel. Mégsem ismeri senki.

Sommer úr végigsiet ezen a nosztalgikus, első pillantásra könnyed történeten. Azt mondom; első pillantásra, mert csak a befejezése után fedeztem fel, mennyivel többről van szó, és miért is szerepel „Nyár úr”.

Ahogy már írtam, egy kisfiú elbeszélését olvassuk, akinek apró-cseprő gondokkal és nevettető kalandokkal teli gyermekkorát végigkíséri a folyton vándorló öregúr.  Mintegy figyelmeztetésként van jelen, hogy érezzük, ez a hosszú, boldog nyár sem tart örökké, és már a küszöbön áll a bánatban is bővelkedő, rohanó felnőttkor. Egy kicsit minden olvasó visszatérhet a saját gyerekkorába, a látszólag lényegtelen események emlékéhez, amik mégis akkora jelentőséggel bírtak.
Érdekes, hogy mindenki látta a magányos Sommer urat végigrohanni az életen a girbegurba botjával és a hátizsákjával, de senki nem törődött vele és nem jöttek rá, hová tart. Végig a háttérben maradt és mégis központi figurája a történetnek. Persze egész idő alatt sejteni lehet, hogy a fiúnak végül el kell engednie Sommer urat, aki gyakorlatilag az elmúló gyermekséget testesíti meg, de én meglepődtem azon, ahogy ezt végül kivitelezte az író, elég merész húzás volt.
Sempé illusztrációi nagyon bájosak és rengeteget adnak hozzá a történethez, nélkülük nem is lenne ugyanaz az élmény. Süskind – és persze a fordító – is remekül eltalálta a könyv stílusát, annak ellenére, hogy kellően gyermeki és egyszerű, mégis szép.

Szóval melegen ajánlom mindenkinek Sommer úr történetét; aki könnyed, mégis tartalmas szórakozásra vágyik egy nyári napon, az garantáltan nem fog csalódni.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.