A stepfordi feleségek (2004)

stepford1

Avagy a film, ami lehetett volna nagyon jó, nagyon ütős és nagyon elgondolkodtató, ráadásul mindez abszurd humorral megfűszerezve, ehelyett azonban szimplán nagyon vacak lett.

Joanna Eberhart (Nicole Kidman) igazi nagymenő – egy tévécsatorna vezérigazgatója, aminek nézettségét évről évre egyre jobban emeli. Csakhogy egyik új műsortervezete – ami, valljuk be, igencsak arra hajt, hogy lealázza a pasikat – kolosszálisan balul sül el, ezért kirúgják, ami pedig idegösszeomláshoz vezet. Hogy ezt kiheverje, és rendebe hozza romokban heverő házasságát, Joanna férjével, Walterrel (Matthew Broderick), és gyerekeikkel New Yorkból egy kis connecticuti városkába, Stepfordba költözik. Stepfordban, ahol mintha megállt volna az idő az ötvenes években, minden tökéletes: a feleségek csinosak, rendezettek, imádnak sütni-főzni, takarítani, és teljesen odáig vannak legnagyobb jóindulattal is csak középszerűnek nevezhető férjeikért, akik a klubban töltik napjaik nagy részét. Joanna mindössze csak két rokonlélekre – értsd: normális emberre – akad az egész városban: a szabadszellemű és -szájú íróra, Bobbie-ra (Bette Midler), valamint a nőies jellemű meleg férfira, Rogerre (Roger Bart). Azonban minél több időt tölt el Joanna Stepfordban, annál biztosabb lesz abban, hogy a városkában valami nagyon nincs rendjén.

stepford2

Az első dolog, amit tisztáznunk kell, hogy ez egy könyvadaptáció – vagyis, pontosabban egy hetvenes évekbeli könyv korabeli adaptációjának 2004-es rebootja, ami jó sok dolgot átírt az eredeti sztoriban. Ezzel alapból megint nem lenne semmi baj, mert így is lehet jó filmet csinálni (lásd például a Majd újra lesz nyarat), csakhogy az átírások nagy részére a produkció közben/a forgatás után került sor – miután a tesztközönségnek nem tetszett a végtermék –, ami viszont egy jó nagy kavarcot eredményezett.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden újítás rossz lenne a filmben. Kifejezetten tetszett például, hogy behoztak egy meleg párt, beoltva egy új dinamikát a filmbe. Ugyebár Stepford lényege, hogy megőrizze a tradicionális nemi szerepeket, vagyis az ottaniak szemét nem csak a karrierista nők bántják, hanem a nőies férfiak is – vagyis Rogerből ki kell írtani a minden ilyesmit, hogy beilleszkedhessen a városba, ami éppen annyira rémisztő, mint amit a nőkkel tesznek. Sőt, bevallom, nekem a végső csavar is tetszett – lássuk be, az egyenjogúságért folytatott küzdelemben az ellensége nem csak férfiakban, hanem nőkben is materializálódhat. De a befejezés pozitív átiratával sincs bajom – vagyis azzal nincs, hogy átírták, csakis azzal, ahogy átírták.

stepford3

Ugyanis itt jönnek be a problémák, amiket a borzalmas átszerkesztések okoztak. A film ritmusa egyszerűen borzalmas, és hiába az egyenként néha kifejezetten zseniális jelenetek, azok szinte alig kapcsolódnak egymáshoz. A néző szinte egy pillanatra sem tudja beleélni magát a sztori, egyszerűen azért, mert a vágás és a rendezés nem ad erre lehetőséget. A tetőpont lapos, az izgalom-faktor szinte nulla, amin az sem segít, hogy a városka titkát nem a főszereplővel egyidőben ismerjük meg. Ugyanis a film egyszerre követi Joanna és Walter útját, és a férfiak már hamarabb beavatják Waltert, minthogy Joanna kiderítené, mi történik a feleségekkel. És ezzel oda a katarzis, a rettegés, a thriller-faktor – vagyis szinte minden, ami érdekfeszítővé tehetné a filmet.

Ezt a problémát az is tetőzi, hogy az eredeti üzenetnek is fuccs. Jó, egyes jelenetek szépen kidomborítják, hogy a központi probléma az, hogy egyes férfiak (khm, főleg azok, akiknek amúgy is önértékelési problémáik vannak) képtelenek elviselni, hogy a feleségeik sikeresebbek náluk. Viszont emellett bejönnek olyan negatív dolgok is, hogy egy dolgozó, hatalommal bíró nő csakis slampos lehet, olyan, aki elhanyagolja a családját, és gyűlöli a férfiakat – vagyis, a sorok közt ott van az is, hogy ezek a nők bizony megérdemlik azt, amit kapnak. Ehelyett mondjuk lehetett volna az is az üzenet, hogy a szexizmus legyőzhető a nemek közti kölcsönös tisztelettel és jó kommunikációval (ami végül valamilyen szinten megjelenik Joanna és Walter közt), de hát sajnos nem ez lett. Kapunk helyette viszont egy zavaros, érthetetlen tanulságot, ahol senki sem tanul a hibáiból, a férfiak kiszolgálószemélyzet nélkül életképtelenek és nem tudják értékelni, amilyük van, a nők pedig semmibe veszik a náluk kevésbé domináns párjukat, miközben mindenkinek van egy-két jó sora, de senki sem kifejezetten szimpatikus.

stepford4

A stepfordi feleségek lehetett volna egy nagyon jó film – sőt, az alapötletben, meg a remek szereposztásban még annak a lehetősége is megvolt, hogy kultfilm legyen. Ehelyett azonban kaptuk… ezt, aminek se füle, se farka, se tanultsága, se értelme, de még azt sem tudja, hogy hová tart. Kár érte.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.