Top 5 kedvenc anime dal Part 4

Igen egy újabb zenei lista, most egy kicsit az újabb darabokból is szemezgetve, de persze a régiekről sem feledkeztem meg, különös egy most véget ért sorozatra kihegyezve magam.

black bullet

5.Bleach Ending- Arigatou
Remélem még sokan emlékeznek erre az endingre, ami a már meg sem tudom számolni, hogy mennyi dal közül talán a legjobban sikerült a Bleachnél. Az Arigatou egyszerre szomorkás, komoly, de mégis ott motoszkál a bús hang és a lassú ütemek mögött a remény egy kis szikrája – amit megér megköszönni.

bleach

4.Black Bullet Opening
Eddig nem is értettem, hogy miért maradt le ez a dal, hiszen az egyik legkedvesebb openingem – igen, most ahhoz képest eléggé sovány a negyedik hely. Egyszerre pörgős és elgondolkodtató, és mindez az alatta lévő jelenetekkel kombinálva külön zseniális. Mint minden opening, ez a végén éri el a csúcspontját, amikor megint felszólal
a kórus, és láthatjuk azt, ahogyan a fekete monolit tömbök a város megmaradt részeit őrzik kitartóan.

black bullet opening

3.Koutetsujou no Kabaneri Opening
Ismét egy olyan dal, amit a szó minden definíciójában rongyosra lehet hallgatni. Lassú indítással kezd, de mégis tudjuk, hogy mi fog belőle kisülni és a pörgős részekben már a szöveg is olyanná válik, mint maga az anime: felakar égetni mindent a szavaival. A vég itt is azért érdekes, mert ugye jó pár részig csak sejthettük,
hogy vajon ki az az árnyék, kinek hosszú sörényét viszi a szél, és hát eléggé kettős érzéseket vált ki a válasz.

koutetsujou opening

2.Makai Senki DisgaeaAkai Tsuki
Bár nagyon sok animés zenét szeretek, kevés olyan van, ami képes volt megríkatni – nos, az Akai Tsuki egyike ezen daraboknak, és nem is ok nélkül. Előzetesben annyit érdemes tudni, hogy ezt kis pingvin kinézetű szolgadémonok éneklik, miközben menetelnek a vörös hold fénye felé. Ugyanis minden ilyen kis test egy bűnös
emberi lelket rejt, és a holdfény és az azt körülvevő halálistenek adják meg az esélyt arra, hogy jobb emberként szülessenek ujjá.

makai senki

1.Overlord openingClattanoia
Már megint hova tettem el a lelkem? A Clattanoia egyetemes példája annak, hogy nagyon de nagyon ritka esetekben az angol és a japán mixelése egy dalon belül igenis képes jól elsülni. Nemcsak hogy jól kiegészítik egymást, de a plusz angol még egy olyan extra töltetet is ad az egésznek, hogy az ember több napig csak ezt fogja hallgatni.

overlord

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.