A döntés az élet: Life is Strange

Általában kaland vagy túlélő horrorokkal játszom, és igen távol áll tőlem a döntéseken alapuló, kvázi „beszélgetős” játékok sokasága, ám valamiért a Life is Strange-en megakadt a szemem. Vajon a rendkívül élettel teli grafikája, az érdekesnél érdekesebb karakterei, vagy a mondanivalója fogott meg elsőként – már meg sem tudom mondani, de ez az a játék, amit egyszer mindenkinek végig kéne játszania!

lifeisstrange.1

Max Caulfield egy átlagos diáklány, akinek nagy tehetsége van a fotózáshoz visszatér gyermekkorának színhelyére, Arcadia Baybe, és kezdi meg tanulmányait az államok kiemelkedő művészeti képzést nyújtó iskolájában, a Blackwell Akadémián. Itt egy órai elszundítás alatt különös álmot lát, ahol egy hatalmas tornádó elpusztítja a várost. Majd az óra végeztével még különösebb dolgok történnek vele a lánymosdóban. Kiderül ugyanis, hogy Max képes visszapörgetni az időt, ezzel pedig megmenti egy különös, kékhajú lány életét.

Max újdonsült képességének birtokában ismét összetalálkozik gyermekkori legjobb barátnőjével, Chloéval, aki apja halála óta megváltozott. A lányok azonban pont ott veszik fel barátságuk fonalát, ahol korábban leejtették, hiszen a városkában megjelenő furcsaságok, és egy eltűnt lány ügye arra sarkalja őket, hogy minden tudásukat és erejüket összeszedve megmentsenek mindenkit, akit csak lehet – de vajon tényleg meg lehet mindenkit menteni?

lifeisstrange.2

A Dontnod Entertainment-re már korábban is felfigyelt a játékos közösség, mikor piacra dobták a Remember me-t, ami egy cyberpunk akció-kaland játék. A cég pedig a Life is Strange-gel örökre beírta magát a játékosok memóriájába. Az öt epizódra osztott játékmenet, és azok alcímei egyszerre semmitmondóak és sokatmondóak – utóbbi természetesen azoknak, akik már játszottak a játékkal.

A grafika elképesztő, az egyszerre rajzolt és valódinak ható világot másodpercek alatt közelinek érzi magához a játékos, és ennek megfelelően az élete részévé is válik. A karakterek elsőrangúak, még a mellékszerepekben feltűnő személyek is komplexek, érdekesek és plasztikusak. Maxet mindenki azonnal a szívébe zárja, bár olykor esetlen, de ez inkább csak tinédzser korára vezethető vissza. Tökéletes ellentéte Chloénak, aki vad és fékezhetetlen. Az eltelt idő alatt azonban mindketten átvesznek a másik személyiségjegyeiből, és így egyre inkább kiegyensúlyozottabbá válnak.

lifeisstrange.3

A játékmenet megkapó, bár olykor-olykor lassú volt számomra, de ez a Resident Evilen és Tomb Raideren felnőtt vérmérsékletemnek köszönhető inkább. A felbukkanó buborékok kellemesek, bár akadt néha gondom a fehér felületen, ilyenkor csak tippeltem, hogy mégis mire húzom az egeremet. Egyedül az ötödik epizódra lehet panaszom, ahol a készítők az amúgy kiváló tempót és logikai ívet mintha sutba dobták volna, és egy igazi káoszba taszították volna mind a karaktereket, mind a játékost.

lifeisstrange.4

Mindent összevetve a Life is Strange egy kiemelkedően jó játék, amivel egyszer mindenkinek érdemes játszani, hiszen a döntéseink határozzák meg a végkifejletet, és ezek a döntések olykor igen nehezek vagy éppen tragikusak – pont olyan furcsák, mint maga az élet!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.