The Flash – S03E03 – Magenta

8-2

Visszajött Wells és egy csapásra visszaállt minden normálisba…

Wells doki, és az időközben sebességre szert tevő Jessie visszatér hőseinkhez, hogy náluk tesztelhessék a lány képességeit. Vagyis, ez a hivatalos, ám a túlaggódó édesapa azt szeretné, ha a hozzá hasonló képességekkel rendelkező emberek lebeszélnék a veszélyes küldetésről. Eközben Barry meg Iris randizgatni próbálnak, de természetesen mindig közbe szól valami, vagy inkább valaki, mint például Magenta, Alchemy újabb pártfogoltja.

Komolyan mondom, ahogy Tom Cavanagh előhuppant a kapuból, visszatért a sorozatba az élet. Csak egy csipetnyit volt idegesítő, de ezt betudtam a Jessért való aggódásának. A legjobban pedig az tetszett, ahogy Barry csodálatos hőstettét kritizálta, vagyis, hogy megint utazott az időben, annak ellenére, hogy százszor a szájába rágta, hogy ne. Minden esetre tetszett, ahogy kritizálja, mintha csak a számból vetet volna ki a szavakat. Tom amúgy is remek, most meg valahogy még inkább dominál, és azonnal félresöpri Barryt tesze – tosza kis jellemét, ami roppantmód megnyugtat.18

Csak, hogy meg ne unjátok Barry szapulását, azért volt most neki jó pár jelenete. Sőt, egy pillanatra el is tudtam feledkezni, mekkora ordenáré hibákat követett el, méghozzá pont amiatt a beszélgetés miatt, amiben a hibákat és a saját magunknak való megbocsájtást taglalják. Esküszöm szívet melengető volt. Végül is csak három résznek kellett ahhoz eltelnie, hogy azt a színvonalat hozza a sorozat, mint az első évadban, de mi az nekünk, meg az én idegszálaimnak.

Magenta (Joey King), mint a rész ellensége nagyon ütősre sikerült, bár képességével nem tudtam dűlőre jutni, hogy mint Magento fémet manipulál, vagy ez inkább valami gondolati irányítás, bár külsőre egy az egyben olyan volt, mintha az Erővel mozgatna tárgyakat, hiányoltam is valami ilyesmi megnyilvánulást Ciscotól. Minden esetre izgalmas volt Frenkie drámája és szép volt az általa közvetített üzenet az emberi ballépésekről. Mondjuk halvány lilám nincs, hogy Jessie miért nem gyulladt ki, miközben  a hajót tartotta. De hát minek is kéne a részletekre figyelni…

1-1

Ha mér Jessie. Ez a Jessie – Wells – Wally hármas dráma nagyon összeállt, rendben volt. Szegény Wally amint megtudta, hogy Jessnek lett képessége, teljesen maga alá került, jogosan. Ha körülötted mindenkinek lenne valami haszna, csak neked nem, te is jelentéktelennek éreznéd magad, és az nem vigasztal, hogy mérnökként váltsd meg a világot. Jess és az apja közt zajló dolgok is végre a végpontjukhoz értek azzal, hogy Wells belátta, nem lehet örökké a fészekben tartani a kislányát, ki kell engedni, repülni. (ebben az esetben futni.)

Összegezve: Mióta elindult az évad ez a rész tetszett eddig a legjobban. Végre van mondanivaló, van mélysége a dolgoknak. Mondjuk még mindig sok a „ gyere félrehúzlak prédikációt tartani „ jelenet, de azt éreztem, most szinte mindegyiknek volt értelme, végre kezdi visszanyerni a sorozat az egyensúlyt tartalom és üzenet terén is, és ehhez csak a jó Tom Cavanagh kellett, mellette Barry se idegesítő annyira, hogy minden mondata után legszívesebben leütném, mint az entert.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.