Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

„Soha, semmilyen körülmények között nem szabadulhatsz meg a régi plüssállataidtól.”

sara-scribble

Soha nem voltam valami nagy képregényrajongó – kivéve persze Garfieldot  – de Sarah Andersen imádnivaló rajzai engem is utolértek, és már a könyv megjelenése előtt tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom.

És milyen igazam volt! Ugyan nincs saját példányom, de amint megláttam a könyvesboltban, rávetettem magam, és valósággal faltam az oldalakat. Sarah tökéletesen ráérzett, hogy mik azok a problémák és kínos helyzetek, amik minden introvertált lány életét megkeserítik, és olyan megkapó humorral és iróniával fűszerezve ábrázolja őket, hogy azon kapjuk magunkat, hogy olyasvalamin nevetünk, amin a valóságban legfeljebb kínunkban mosolygunk. Hősnője éppúgy csetlik-botlik a felnőtté válás rögös útján, ahogy mi, és a vicces képsoroknak hála talán kevésbé vesszük komolyan az élet apró drámáit, mint azelőtt. Én legalábbis azt vettem észre magamon, hogy sokszor eszembe jutnak ezek a képek, amikor pl. már megint egész éjjel fennmaradtam, és három óra alvás után zombiként kóválygok elő a takaró alól. Emellett az égető probléma mellett olyan mindannyiunk számára ismerős pillanatokat és égető kérdéseket is megörökít az utókornak, mint a teljesen haszontalanul eltöltött napok, a takarítás, a divat és a sminkelés, a hajvágás és következményei, találkozás a régi – és gyűlölt – osztálytársakkal, a nassolás örömei/bűnössége, az álompasi utáni vágyódás és a nyilvános szereplés tortúrája. Személyes kedvenceim a könyves témájú képek – mert könyvet szagolgatni jóóó! Csak azt sajnálom, hogy a rajzok nem szerveződtek valami történet köré, bár persze így is nagyon szerettem, hogy csak csokorba gyűjtötte az élet kihívásait.

Egyébként aznap, amikor elolvastam, megszállhatott a könyv szelleme, vagy valami ilyesmi, mert amikor hazamentem, azon kaptam magam, hogy a Sometimes I pretend to be normal feliratos pólómban, jóllakottan fetrengek az ágyon, és egy nyúl rodeózik körülöttem. Megpróbáltam életvezetési tanácsokat kérni tőle, de azt hiszem, csak kaját akart, és azóta sem nyilatkozott.

Lényeg a lényeg: ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia, aki egy kicsit kilóg a sorból, vagy csak céltalanul sodródik az árral. Én embergyűlölő… khm, akarom mondani, introvertált éjszakai bagoly könyvmolyként nagy rajongója lettem, és a jövőben is szorgosan követni fogom Sarah munkásságát. Mondjuk tanulás vagy takarítás helyett pont jó időtöltés lesz…

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.