The Flash – S03E08 – Invasion!

Csodálatos azzal a mondattal kezdeni az új Flash részt, mely Oliver szájából hangzik el és, ami így szól: „Barry, ezt most tényleg nagyon elcseszted!”

Gondolkoztam azon, hogy az összes crossover epizódot egybe veszem, de inkább maradnék csak kifejezetten ennél a résznél, mert hát ez sem könnyű.

Egyszer csak, körülbelül a semmiből furcsa lények lepik el Central Cityt. Kivonul a nemzetbiztonság az A.R.G.U.S, hogy kivizsgálják a dolgot, és bizony kiderül, hogy földönkívüliekkel állunk szemben. A fenyegetés az eddiginél is sokkal nagyobb és csak az a szerencséje drága főhősünknek, hogy Savitar erre az időre vesz egy nagy levegőt és pihen egyet. Szóval, Barry és kis csapata úgy dönt, összeverbuválja az íjász Csapatot, lenyúlja Supergirlt, sőt még a Legendákat is visszahívja, hogy kiálljanak az idegenek ellen, akik hamar jelét adják a korántsem barátságos szándékaiknak.

Jó kis terhet kaptak magukra a készítők, pedig a meglévőkkel se nagyon bírnak, de kezdjük azzal, ami működött. Ami nagyon tetszett, hogy a viszonylag lagymatag felvezetés után jól beindulnak az események és nem kellett mindenkivel, egyesével leülni lelkizni. Csak egy egy mondat esik Snatról, Stein professzor megváltozott múltjáról, és ismét előkerül Barry, akiről megint kiderül, hogy megbízhatatlan, ráadásul ezt a negyven évvel későbbi énje tudatja velük egy üzenetben a jövőből.  Aztán szinte azonnal megválasztják a csapatkapitánynak, mert, hogy ő hívta össze őket, akkor dirigáljon ő. Hogyne, adjunk minden felelősséget annak a kezébe, aki jóformán mindenki életébe belepiszkított, valakinek nem is kicsit, mint például Cisco, aki nagyon szépen oltogatja Barryt, és teljesen jogosan, én meg ezen piszok jól szórakozom. Persze nem csak ők veszik elő Barryt, amikor kiderül a Flashpoint dolog, jóformán mindenki kiakad rá. Vártunk már rá, de megérte. Ezen felül egész klassz kis csapat áll össze. Vicces volt látni, ahogy Karával gyakorolnak, ahogy egymásnak dobálják a magas labdát. Szórakoztató és jól koreografáltak a harcok, az idegenek pedig a Joung Justice második évadából való kis ürlényecskékre emlékeztettek, bár azt hiszem, nem sok köze van egymáshoz a kettőnek. Tehát egy megszokott gyenge felvezetés után kapunk egy akció dús kimondottan élvezhető harcot, ahol még rá is szedik a hőseinket.

A rész ott bukdácsol nálam leginkább, hogy azon túl, hogy az egyik legjobb, legizgalmasabb rész, ezzel együtt teli van izzadságszagú mellékszálakkal, amik azt hivatottak eredményezni, hogy azért ne szakadjunk el teljesen a Flash sorozattól. Például itt van Wally nyűglődése, akit még mindig kispadra akarnának kényszeríteni, és én tényleg megértem őt és neki szurkolok, csak már tényleg idegesít ez a túlzó visszatartása szegény srácnak.

Aztán ott van bennem a nem kevés hiányérzet. Hol van Savitar? Ő a kis odújában nézi végig ami a városban folyik? Jó, értem én nem lehet egyszerre ennyi gonoszt a hősök fejére ereszteni, hát egyel se bírnak nem hogy kettővel, de én furcsálltam. Aztán ez kissé személyes, de én abban bíztam ettől majd megjön a kedvem a Supergirl-höz. Melissa Benoisttal semmi problémám nincs, nagyon jó a szerephez, de engem még mindig nem győzött meg. Aztán az Íjász sorozattal is le vagyok maradva, illetve ahogy láttam nem, mert Olvier még mindig ugyan olyan, mint a harmadik évadban volt, csak Diggle fejére dobtak egy sisakot s adtak neki egy nevet, ami annyira emlékezetes, hogy elfelejtettem.

Összegezve, nagyon fura de nem tudok ezzel a résszel többet kukacoskodni (pedig próbálkoztam) Az egész történetet a másik sorozatokból jött karakterek nagyon feldobják, felpörgetik, mert nem ülhetnek a babérjaikon, amikor nyakukon vannak az ufók. Pláne, amikor a végén felsugározzák őket…

 

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.