The Walking Dead S07E08 – Hearts Still Beating

Ismét úgy indítottam el az eheti Walking Dead epizódot, mintha a fogamat húznák, és ez az érzés végig megmaradt, ráadásul most nem a szokásos negyven percig, hanem kereken egy óráig élvezhettem Negan stílusát, meg a kreditek utáni jelenetet – higgyétek el, kár volt.

Negan, miután rátámadt Carl, kedélyesen elcsevegett a sráccal, meg körbevezette a saját szemétdombján, persze folyamatosan éreztetve a sráccal, hogy itt bizony ő az úr, és ha akarná, el is vehetné az életét. Majd hazafurikázta Carlt Alexandriába, ahol nem kissé meglepetést és felfordulást okozott, pláne mivel igyekezett úgy tenni, mintha ő maga lenne Rick, aki borotválkozási tanácsokat ad a fiának, aki babusgatja Judith-ot és aki rendet vág a közösségben.

Persze erről az éppen portyán lévő Rick és Aaron nem tudtak semmit, ráadásul ők egy nagy zsákmány reményében kockázatták az életüket. Carol és Morgan között egy komoly beszélgetés zajlott éppen, mikor Ezékiel őrségének egyik tagja betoppant, és olyan ajánlatot tett, amire nem számítottak. Ráadásul Sasha is pont hasonlóra készül a Hilltopnál, mint amit Michone tett, és ami éppen tervet öltött Rosita fejében, persze ehhez kellett Eugene segítsége is.

Feleslegesen sok szálon futott a mostani epizód: Hilltop, Daryl, Rick és Aaron, Carol és Morgan, Alexandria és ezen belül három kisebb szál is, ugyan némelyik az epizód közepére összeért, igazából ennek a sok kitekintésnek nem volt haszna, azon túl persze, hogy remekül lehetett vele húzni az időt, és persze így meg is lettünk a plusz húsz perccel.

Az epizód végén akadt egy kisebb feloldása a problémáknak, amire az elmúlt hét rész óta várunk, és azon túl hogy egyértelműnek és logikusnak kellett volna lennie (vagyis az is), az írók nem akarták, hogy egyből a nagy megoldáson törjék a fejüket a szereplők, ezért megjáratták a nézőkkel az elmélkedés, ál-művésziesség és nulla karakterfejlődés mocsarát, hogy aztán egy összeborulás keretében adjanak nekünk mentőmellényt – az hogy már késő-e vagy sem, csak a szünet után fog kiderülni.

Az epizód csúcspontja számomra nem a végjáték volt, hanem Gabriel atya és Rosita beszélgetése a templomban, na, abban a jelentben minden benne volt, amit szerettem a szériában, és meglepő módon a hetedik évadban Gabriel nagyot nőtt a szememben. Rosita pedig bár hibás döntést hozott, maximálisan meg lehet érteni őt érte, és egyúttal megmutatta, hogy tökösebb, mint a legtöbb ember a csapatban!

Ismét ellőtték a készítők, a távolban figyelő alak klisét, aminek nagyon feszültnek és izgalmasnak kéne lennie, de valójában közel sem az. És ez az egész kötelezően meg kell valakinek halnia a félévad fináléban is csöpögött az izzadságtól. Ráadásul az egész Negan story kísértetiesen hasonlít a Kormányzóval való harcra, és mivel már hivatalos hír, hogy Jeffrey Dean Morgan visszatér Negan szerepében a nyolcadik évadra, így szinte borítékolom a másolást a korábbi évadokról – ami tekintve a sorozat korábban mutatott egyediségét és merészségét már szánalmas.

Február 12-ig szünetel a The Walking Dead, és most először fordul elő, hogy hálás vagyok ezért a szünetér, és reménykedem benne, hogy összeszedik magukat, mert ha ez így megy tovább, akkor nagyon hamar kinyírják a saját sorozatukat!

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.